Kedves Anita!
Örülök, hogy megismertem a véleményedet! Hiszen csak akkor érthetjük meg egymást, ha eszmét cserélünk.
Én érteni véllek Téged!
Csakhogy az igazságnak, minimum két oldala van (de sokszor még több!)
Bolyki Gyuri, Fekete Péter, és gondolom a Te álláspontod az egyik a lehetséges alternatívák közül.
Itt van egy élethelyzet, Gerendás Péteré. Az ő megoldását választotta már félmillió magyar. Megjegyzem, 1956-ban a forradalom leverése után, menekülve a kivégzés, börtön elől csak kétszázezer „disszidens” hagyta itt a hazát.
Most szinte már nincs olyan magyar család, melynek ne lenne külföldön élő tagja!
Zömmel azok a magyarok mennek el, akik kreatívak, építhetnék Magyarországot.
A másik rész fő gondolata, hogy nem csak az anyagiak hiánya miatt mennek el, hanem azért mert az országba korlátozzák a szabadságjogokat (filozófusper, ellenzéki orgánumok elhallgattatása, előretörő rasszizmus).
Azon meg el kell gonkolkodni, hogy lehet az, hogy csak a választások előtt voltak atrocitások, vajjon ki provokálta őket?
Egy párt akkor harcol a rasszizmus ellen, ha nem tűr meg soraiban olyan embereket, mint Bayer Zsolt!
Én is nagyon szeretném, ha olyan emberek, művészek, mint Gerendás Péter, itt maradnának, és tapasztalatszerzés után hazajönnének hazánkfiai!
Anita!
Én 1956-ban (17 évesen) itthon maradtam, pedig volt mitől tartanom. Nem volt könnyű!
Most, már ennyi idősen, szeretnék egy élhető szabad, demokratikus Magyar Köztársaságban élni!
Nem kell egyetértenünk, csak ismerjük meg egymás véleményét!
Szeretettel
