Kora reggel kimentem a kertbe. Néhány szál rózsával tértem vissza. Erre feleségem valami rejtett helyről, elővarázsolt egy üveg bort. Felköszöntöttük egymást, hiszen pedagógusnap van!
Ketten együtt több mint hét évtizedet töltöttünk a pályán. Volt miről beszélgetni! Természetesen először régi tanítványokról, akik már 40-50 év körüli „befutott” emberek, meg azokról, akiken hat éves korukban még „nem látszott”, hogy milyen sikereket fognak elérni az életben. Sok humoros eset is előkerült.
Aztán egy kicsit komolyabb irányt vett a beszélgetés. Hiszen gyakran találkozunk, a nemzet napszámosaival, akik tanítanak, és fiatal szülőkkel, kiknek gyerekei tanulnak. Zömük klikkes iskolában tanít, tanul. Közös tapasztalat, hogy a nyolcvanas évek közepétől megkezdődött a pedagógiai munka felértékelődése, mely a rendszerváltást követően kapott igazi lendületet. Ha zökkenőkkel is, de az iskola élete demokratizálódott. Törvényi szinten kaptak beleszólási jogot az iskola életébe a szülők, diákok. A pedagógusok számára jelentett perspektívát, hogy nőtt önállóságuk intézményi és osztálytermi szinten is. Segítséget jelentett, hogy az EU segítségével új programok, módszerek terjedtek el. A tantárgyi magolást felváltották az un. kompetenciák, melyek segítségével a tanulók nem tárgyai, hanem alanyai lettek a tanulás folyamatának. Megtanultak alkotni, elsajátították a demokratikus viselkedés, az együttélés szabályait. Aztán jött Orbán, Hoffmann Rózsa, és a KLIK! Hazug pedagógus életpálya modellel, 16 évre leszállított tankötelezettséggel, egytankönyvűséggel, az iskolák, egyetemek önállóságának megcsonkításával, a szülői és diákjogok elvételével, szóval az illiberális, antidemokratikus államnak megfelelő szabályokkal. A ma iskolájában a klikket szolgáló, jogaitól megfosztott igazgató irányítja a megfélemlített pedagógusokat, akik engedelmes közmunkásokat nevelnek a munkaalapú társadalomnak. Az egyetemeket is szigorú ellenőrzés alá fogják, hogy a jövő értelmiségének eszébe ne jusson önállóan gondolkodni. Akinek meg ez nem tetszik, lehet gazdasági bevándorló az EU boldogabbik felén!
Reményt csak az adhat, hogy a becsukott tanterem ajtó mögött még lehetnek önálló gondolataink, hogy vagyunk még néhány ezren, akik nyíltan tiltakozunk az ellen, ahogy ez a rendszer elrabolja, tönkre teszi Magyarország jövőjét.
Kedves kollégák! Ünnepeljük meg magunkat, még akkor is ha ma már Ady Endre nevét is eltávolítják némely iskoláról. Ünnepeljük azokat, akik kiállnak értünk, és a jövő generáció valódi érdekeiért.
