Vagyis minden nap! Ezek a svédek teljesen elhülyültek, náluk vasárnap is lehet vásárolni. Szerintem, nem normálisak, ahelyett, hogy az állami TV-t néznék, vagy templomba mennének, ha valami nincs otthon, vásárolgatnak.
Amugy sem értem őket, az utcákon gyakran találkozom, nálunk gazdasági menekültnek, vagy terroristának nevezett alakokkal. Ráadásul nagyon barátságosan viselkednek. Egyikük finom kávét főzött nekem, a másik meg átadta a helyét a metrón.
Apropó, metró. Pontosan és csendesen közlekednek, nem rozsdásak és van belölük vagy nyolc vonal. Szörnyű! Oda jutok el velük, ahová csak akarok. Ezt én nagyon nehezen szoknám meg! Szerintem annak úgy kell lennie, hogy időnként kellemes füstszagot érzek (a’la Lehel tér) és akkor lehet várni a metrópótló buszra.
Séta közben elmentünk egy óvoda előtt. Benn sok is gyerek játszott vídáman. A gyerekek egyik része fehér, másik része fekete, sőt még sárga is volt köztük. Szerintem kettő meg az új bevándorlók gyereke volt. Elképedtem, minden gyerek barátságos és kedves volt, mind játszottak. Na azért volt itt még rendellenesség! Az óvók (vagy, hogy is mondjam?) több mint fele férfi. Hallottatok már ilyet? Svéd barátaimtól érdeklődtem, hogy van ez náluk? Elmesélték, hogy a gyerekeknek egyformán szükségük van nevelésük során férfira és nőre. Még mit ki nem találnak!
Még mást is! A GYES (nem tudom itt, hogy hívják) egy részét az apának kell kivenni. Kérdésemre, hogy akkor miből él meg a család, azt válaszolták, (nem akartam elhinni) hogy a nők nem keresnek kevesebbet, mint a férfiak. Sőt a svéd parlamantben a nők aránya 45% (nálunk 9%). Milyen munka folyhat ott? Meg is látszik Svédországon! Szóval már alig várom, hogy hazaérjek! Még megnézem hogyan eszik avokádós kaviáros szendvicset, áfonyás kardamomos kuglófot a Drottninggatanon. Nem értem, miért nem szenvednek! Na, nem bánom, megkóstolom én is! De sietek haza, hogy szombaton még megvehessem a vasárnapi kaját!
