A Kossuth Lajos utca, Rákóczi út, Múzeum körút és a Károly körút találkozásánál van a főváros egyik legpatinásabb szállodája. Innen egy percre jártam egyetemre, a közeli Filmmúzeumban láttam először Belmondo filmet. A Rákóczi úti lánykollégium ebédlőjében éjszakáig rokiztunk. A Puskin utca sarkán a Mézes Mackóban ittuk a másnaposságra, állítólag gyógyító hatású Trubadúrt. Nem messze van a Csendes, ahol nevével ellentétben sűrűn voltunk hangosak. Később gyakori látogatója voltam a Pedagógus Könyvesboltnak. Itt épült meg az első aluljáró, végigasszisztáltuk a metró építését. A kereszteződés északkeleti sarkán álltam sorba utoljára banánért
Az Astoriában nem voltam soha. Pedig onnan szólt a Játék és muzsika, tíz percben.(Aki kérdez: Czigány György)
Pedig a szálloda nagy idők tanúja! Már megépítése előtt, az akkori Hatvani (ma Kossuth Lajos) utca végén állt a Hatvani Kapu. Majd a kapu lebontása után felpezsdült itt az élet. A szálloda elődje, a Zrínyi Kávéház és Vendégfogadó volt a XIX. század harmincas, negyvenes éveiben a pesti irodalmi élet egyik központja. A szomszéd házban élt Petőfi.
A XX. század igen mozgalmas volt ezen a sarkon. 1914-ben nyílt meg az elegáns szálloda. Nevét az első igazgató Gellér Mihály New Yorkból „hozta”.
No, ekkor kezdődött az igazi XX. század!
Az első világháború után, 1918. október 30-án innen hirdette meg Károlyi Mihály az őszirózsás forradalmat. Ide költöztek ’19 tavaszán a kommunista direktórium tagjai.
Két évtized viszonylagos nyugalma után ’44 márciusában a Gestapo fészkelte ide be magát. Távozásukkor természetesen ki is fosztották. Az ostromban megsérült szálloda rövid ideig amerikai tisztek szálláshelyéül szolgált.
Ma olyan, mint a tegnap készített képemen. Egy szálloda Budapesten, semmi különös.
Ahogy ott álltam teljesen elbambultam. Elindultam az Erzsébet híd felé, pénzváltók és girososok közt. A volt Úttörő Áruházhoz érve jöttem rá, a 15-ös busz nem a Petőfi Sándor utcán jár, mert az évek óta le van zárva. Ezért, visszafordultam az Astoria irányába.