Tarján András blogja

Naptár

január 2019
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30 31

Friss topikok

  • Ilona Kertészné Horváth: @lebenyi1: Én meg meg voltam róla győződve,hogy ez lesz.Hiába, amíg két ember létezik addig egyeté... (2019.01.18. 18:16) Szégyellem magam
  • Kovacs Nocraft Jozsefne: @wolves84lb: :) (2018.10.30. 13:34) Rémálom
  • Venlo: A Palatinus házak központi fűtési módozatáról jutott eszembe: a fürdőszobák melegvize is a Margits... (2018.03.21. 05:54) Palatinus házak
  • Venlo: Szomorúan egészítem ki a Gutenberg otthon egyik híres lakójáról szóló sorokat. Igen, Lechner Ödön ... (2018.03.10. 17:22) Gutenberg-otthon
  • MaxVal BircaMan alszerkesztőhelyettes: @élhetetlen: Mi az én fogalmaim szerinti út szerinted? Te kiállsz a saját véleményed mellett? V... (2017.06.03. 08:00) KN

Reform, vagy minőség? Reform, és minőség!

2007.03.03. 12:00 | tarjanandras | Szólj hozzá!

A miniszterelnök, januári, 23 pontos dolgozata a reformokról valamennyinket gondolkodásra, néhányunkat egyetértésre, többeket tiltakozásra késztetett.
 
Tisztában vagyunk azzal, hogy lehetőséget kaptunk arra, hogy dolgainkat rendbe tegyük. A tizenhat éve, politikai érdekből, halogatott reformlépéseket ebben az utolsó kegyelmi pillanatban, sok-sok egyéni és csoport érdek sérülésével lehet csak végrehajtani.
 
A napokban nagy érdeklődéssel olvastam Ágh Attila cikkét az MSZP „patópálosodásáról”.
 
A félelem, a napi érdek, elhomályosítja a jövőt! Ezért folyik ádáz küzdelem minden egyes kórházi ágyért, tanteremért, álláshelyért. Furcsa, vagy talán nem is olyan furcsa módon a helyi bal és jobboldal egymásra talált. Együtt tiltakoznak és szavaznak a RET-ekben, félve a népszerűség elvesztésétől. Pedig okos szóval, előrelátó gondolkodással, meggyőzéssel, a jövő megmutatásával előrébb léphetnénk.
 
A miniszterelnök népszabadságbeli cikkének 18. pontjában, szűkebb szakmámmal, a közoktatással foglakozik. Igaz furcsa módon a nyugdíjrendszerrel került egy kalap alá. De amit ír, abban megtalálható a reform igazi célja, nem megszorításokról, hanem átalakításról, a minőségi munka megbecsüléséről van szó!
 
Természetesen, ha az anyagi javak ésszerűtlenül vannak elosztva, gondoskodni kell arról, hogy a pénz az oktatást szolgálja.
 
Nézzük, mi a helyzet?
 
Iskoláink nem készítenek fel a munka világában való helytállásra, az életen át való tanulásra. A nemzetközi mezőny végén kullogunk olvasás-szövegértésben, elvesztettük, valamikori élmezőnybeli helyünket, természettudományokból.
 
Kérdés, hol kell hozzányúlni a rendszerhez? Napi gazdaságpolitikai érdekek vezéreljenek? Néhány millió, vagy milliárd megtakarítását, iskolák megszüntetését, reformnak nevezhetjük-e? Ha koncepciótlanul cselekszünk további visszalépés, lemaradás vár ránk.
 
A főváros megtette az első lépést, korszerűsíti középiskolai hálózatát. Az oktatás, a szakképzés fejlesztését szolgáló intézkedések születhetnek, ha az egyik oldal fő szempontja nem a spórolás, a másik oldalé nem a parciális érdek lesz! Mit is írok, ha nem lesz két oldal, hanem együtt dolgoznak a fejlődésért, a lemaradás megszüntetéséért. Az általános iskolák a helyi önkormányzatok kezében vannak. Legegyszerűbbnek tűnik: nézzük hány gyerek, jár 2-3 iskolába, ha beférnek egybe, kettőbe, nosza vonjuk össze őket! A gondolat, most a választási ciklus elején, felerősödőben van. Van is benne ráció, ne álljanak tantermek üresen, ne fűtsünk feleslegesen, úgyis egyre drágább a gáz!
 
Na, de ez előtt nem kellene néhány dolgot végiggondolni? Miről is szól a reformigény?
 
Ismétlés következik: lemaradtunk, korszerűtlenek vagyunk, nem készítünk fel az életre, stb.
 
Hát akkor nézzük meg, hol működik ez jól!
 
Az egyoldalú gazdasági szemléletet váltsa fel a szakmai szempontokat is figyelembe vevő szemlélet. Ha egy iskola eredményes, helyt áll a versenyben, oda koncentráljuk az erőket. Ha egy iskola arculatot alakított ki magának azt támogassuk! Kérdezik, hogyan lehet ezt mérni, milyen alapon döntsünk?
 
Rendkívül egyszerű, ha a szülők választják, ha képesek harcolni, hogy gyermekük bekerüljön, ha a továbbtanulók megállják a helyüket az az iskola jó, fenn kell tartani, fejleszteni kell! Amelyik nem ér el eredményeket, ahova lasszóval kell fogni a gyerekeket, arra nem érdemes pénzt áldozni.
 
Az eredményes iskolák legyenek egy kerületben a megtartandók, a megspórolt pénzt ezekre kell költeni.

 

Ha tovább működik az átlagszámítási szemlélet a jövőben, nem, hogy nem lépünk előre, de még jobban lemaradunk, ha még lesz hova.

 

Népszava, 2007. március 3.

A bejegyzés trackback címe:

https://tarjanandras.blog.hu/api/trackback/id/tr12344625

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.