Tarján András blogja

Naptár

január 2019
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30 31

Friss topikok

  • Ilona Kertészné Horváth: @lebenyi1: Én meg meg voltam róla győződve,hogy ez lesz.Hiába, amíg két ember létezik addig egyeté... (2019.01.18. 18:16) Szégyellem magam
  • Kovacs Nocraft Jozsefne: @wolves84lb: :) (2018.10.30. 13:34) Rémálom
  • Venlo: A Palatinus házak központi fűtési módozatáról jutott eszembe: a fürdőszobák melegvize is a Margits... (2018.03.21. 05:54) Palatinus házak
  • Venlo: Szomorúan egészítem ki a Gutenberg otthon egyik híres lakójáról szóló sorokat. Igen, Lechner Ödön ... (2018.03.10. 17:22) Gutenberg-otthon
  • MaxVal BircaMan alszerkesztőhelyettes: @élhetetlen: Mi az én fogalmaim szerinti út szerinted? Te kiállsz a saját véleményed mellett? V... (2017.06.03. 08:00) KN

2010. október 23. 301-es parcella

2010.10.24. 20:28 | tarjanandras | 3 komment

 

Tisztelt Ünneplők!
Kedves Barátaim!
 
Októberben, különösen ezen a napon, ismerős borzongás fut át rajtam.
Ötvennégy éve, mindig.
Végig peregnek bennem annak a napnak az eseményei.
Harmadikos gimnazisták voltunk, és csodálkozással, vegyes örömmel mentünk a Bem térre, hogy szolidaritásunkat fejezzük ki a poznaniakkal.
Aztán sodort bennünket az áradat: a Sztálin szobor ledöntése, a rádió és a Kossuth tér.
Itt, Nagy Imre és mártírtársai sírjainál, két „találkozás” jut eszembe, a mártír miniszterelnökkel. Az egyik személyes, a Kossuth téren. Követelésünkre megjelent az erkélyen és megszólított: elvtársak. Mi felháborodva utasítottuk vissza: nem vagyunk mi elvtársak!
A másik már a rádióból szólt hozzám, azon a november negyedikén: „Csapataink harcban állnak.” Szólt kétségbeesetten. Micsoda utat járt be nem egészen két hét alatt!
Ez a tizenkét nap csodálatos eufóriában telt. Jártuk a várost, lelkesítettünk, ahol tudtunk segítettünk.
Úgy gondoltuk a diktatúra, a koncepciós perek világa, a félelem soha nem térhet vissza!
Novemberben még napokig reménykedtünk, segít nekünk a szabad világ. Nem tudhattuk, hogy ott mással, elnökválasztással, szuezi válsággal vannak elfoglalva.
Osztályunk létszáma megcsappant, alig fele maradt. Zöme elmenekült, mások elestek a szabadságharcban, kettejüket kivégezték.
Az élet visszatért „rendes” kerékvágásába. Élni akartunk, családot alapítani, dolgozni.
De október 23-án mindig együtt voltunk. Kettesével sétáltunk a Bródy Sándor utcában, éjjel virágot vittünk a Bem szoborhoz, vagy csak meghívtuk egymást egy sörre.
Úgy gondolom, hogy a jelző nélküli demokrácia megőrzése ma is aktuális feladat. A többség nem veheti el a kisebbség, vagy az egyén jogait.
Nekünk szabad demokratáknak, ma is feladatunk liberális elveinkkel összhangban a demokrácia megőrzése. 
Magyarország húsz éve többpártrendszerű, demokratikus ország, demokratikus alkotmánnyal.
Van mit féltenünk és megvédenünk, így maradunk méltók ötvenhat eszméihez, melyekért oly sokan adták életüket.

A bejegyzés trackback címe:

https://tarjanandras.blog.hu/api/trackback/id/tr62395940

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gadány 2010.11.21. 11:59:15

Mi történt a Juta-dombon 2010. november 4-én?

Mint ismeretes, 1956. november 4-én a Juta-dombon az esztergomi hadosztály légvédelmi tüzérosztály egy része sikeresen vette fel a harcot a szovjetekkel és a velük szövetséges államvédelmistákkal.
A rendszerváltás óta e helyszín emlékhely, 2000 óta egy kopjafa, majd 2003 óta egy márványoszlop és egy légvédelmi löveg is emlékeztet a dicső harcra. A márványoszlopon a következő Kossuth-idézet olvasható
„Nem győztünk, de harcoltunk. Nem törtük meg a zsarnokságot, de feltartóztattuk. Nem mentettük meg a hazánkat, de védelmeztük”
Ennél az emlékműnél szoktunk koszorúzni, a szónokok méltatják e harc jelentőségét, megemlékeznek a juta-dombi hősökről és mártírokról. Így tette ezt Dr. Simicskó István államtitkár úr is.
Az egykori harci eseményben résztvevő katonák díszes meghívót kapnak, s bár név szerint nem említettek meg engem, az elhangzott, hogy a kádári megtorlás során 11 halálra ítéltből hét társunkat kivégezték, egyikünket távollétében ítélték el, hárman kegyelmet kaptunk. Mégsem bizonyultam méltónak arra, hogy meghívót küldjenek nekem.
Természetesen ennek ellenére elmentem, hiszen csak nem hagyhattam magam kirekeszteni a megemlékezésből. De már az úton még súlyosabb csalódások értek: egykori bajtársamtól hallottam, hogy a kivégzett Mecséri János ezredest, a hadosztály parancsnokát és Szendi Dezső alezredest, a hadosztály tüzérparancsnokát kihúzták a mártírok névsorából. Az ünnepségen tovább fogyatkozott a lista: a fentieken kívül Szabó Pál őrnagy, a Juta-dombi katonai egység parancsnokának neve is lemaradt a felsorolt mártírok közül.
Mint kiderült, mindezt nem valamiféle tévedés, véletlen mulasztás idézte elő! A szervezők ítélkeztek e tisztek felett előéletükre hivatkozva. Mecsérit azzal vádolják, hogy 1956. október 26-án lövetett Esztergomban. Ez azonban képtelenség, mivel e napon, az ezredes Budapesten tartózkodott. Szendit és Szabót karhatalmista múltjuk miatt törölték.
Én ezt gazemberségnek tartom, és e véleményemet közöltem az államtitkár úrral. Válaszából az derült ki, hogy nem a HM állította össze a névsort, hanem a TIB-töl kapták. A TIB Katonai szervezetének vezetőitől azt tudtam meg, hogy nem ők, hanem az elnökség – név szerint Regéczi Nagy László és Vanek Béla – küldte a meghívókat, és ők állították össze a listát.
Ezek szerint tehát Regéczi és Vanek vindikálja magának azt a jogot, hogy élők és holtak felett önkényesen ítélkezzen. És ahogy történtek bizonyítják, ezt minden következmények nélkül meg is tehetik!
Regéczit közben Ungár Tamás a Népszabadság tudósítója telefonon utolérte és azt az információt kapta tőle, hogy neki betegsége miatt június óta nincs napi kapcsolata a TIB-el .Nem tudja, hogy kik intézték a meghívó kiküldését és a névsorból való törlést, azt állítja valoszinü, hogy Ő is így cselekedet volna, de azzal nem ért egyet, hogy nekem nem küldtek meghívót engem tisztel hát így állunk jelenleg 11.12-én további fejlemények esetén folytatom a bejegyzést
Puchert János egykori halálra ítélt

gadány 2014.03.16. 16:06:40

A helyzet azóta csak fokozódott már egyik 56-os katona sem kap meghívott a megemlékezésre és úgy oldották meg a dolgot, hogy a névsort már mint a 24 vértanú nevét nem olvassák fel és a megemlékezést alacsonyabb szintre vitték a HM-től átvette a parancsnokolóság, ami ellen egyébként nincs kifogásom csak a tényt közlöm

gadány 2014.03.16. 16:08:55

bocs de már egy kissé nehezen követtem amit írok helyesen Helyörségparancsnokság