„Legyen a jelszó: „Aki magyar velünk tart!” –írja Soproni András az ÉS Páratlan oldalán. (2017/16., április 21.) No, ezzel teljes mértékben egyetértek. Az írás egyéb mondandója, ami szerint a „Ruszkik haza” most azt jelentené, hogy nem kérünk az ide települt orosz vállalkozókból, vagy az orosz turistákból, a helyzet teljes félreértése.
Megmozdult valami nálunk is. A Budapesten és hál’isten más városokban is ébredező tüntetők felismerték, hogy az 56-os jelszó ma is aktuális. Ma nem az itt állomásozó szovjet hadsereg hazazavarásáról van szó, hanem Orbán gusztustalan törleszkedéséről Putyinhoz. Azt jelenti, hogy nem kérünk az orosz érdeket szolgáló CEU törvényből, az orosz atomból. Nem szeretnénk, ha a média orbáni megzabolázása előbb-utóbb az újságírók meggyilkolásához vezetne. Milyen jellemző, hogy az un. külügyminiszter lengyel interjújában így beszél: „Ön lengyel, ön itt él. … Én nem vagyok lengyel, nem itt élek, nincs lengyel gondolkodásmódom. Magyar vagyok, és megvan a magunk történelme. Mi nem tekintünk fenyegetésként Oroszországra. Pont.” Ez a Szijjártó kilenc éve még az orosz követség előtt tüntetett a Grúzia elleni orosz agresszió miatt.
Kedves Soproni András!
Nem az orosz emberekkel van bajunk ma sem, mint hatvanegy évvel ezelőtt sem. Kedvenc íróim egyike Ljudmila Ulickaja. Nem velük, hanem a területszerző háborút folytató, diktatórikus orosz politikával, és magyar tanítványaival. Ezért: Ruszkik haza!
Tarján András
(ÉS Visszhang, 2017/18.május 5.)
