Tarján András blogja

Parvenükkel már Mikszáthnál találkoztam, aki a XX. század elején figurázta ki a felkapaszkodó, viselkedni nem tudó újgazdagokat.  Mint „Török Gábor nagybirtokos és nagy szamár, dicsérni kell a juhait és rendelni a saját készítésű édes pálinkából.” Vagy „Korgó Dániel (négyszáz hold) sok atyafia van, szidni kell őket előtte.” Jókat nevettem szegény Tóth Mihályékon is (Noszty fiú).

Volt részünk a műveletlen párttitkárok uralmában, akik kis szemétdombjukon „élet és halál urai” voltak. A járás első embere rendszeresen összetévesztette Adyt, József Attilával, amikor, rendszeresen idézett tőlük, de az ajtón ő tolakodott be elsőnek a nők előtt. Természtesen vadászott is, mert az úri, illetve, elvtársi szokás volt.

A ma parvenüje is vadászik. Hol Habsburg-Lotharingiai főherceggel, hol külföldön tízmilliókért.

A másik, aki tiszteletbeli kazah konzul, a születésnapját ünnepelte a Magyar Nemzeti Galéria termeiben, éjszakai tüzijátékkal. A robbanásokat még Piliscsabán is hallották.

De vissza a vadászokhoz! Szenvedélyes vadász, és erdélyi lovas a miniszterelnök-helyettes. Neki kényelme érdekében, énektanár felesége luxus vadászházat vásárolt.

A frakcióvezető családjának kényelmét hatfős személyzet biztosítja.

A felkapaszkodott parvenü azonban nem elégszik meg lopott pénzből vásárolt kényelmével. Lenézi azokat, akik nem vitték ilyen sokra.

Azonban a parvenü hatalma biztosítására, és előkelősége bizonyítására „képzőművészeti alkotásokat” rendel. Festményt, szobrot, sőt egész tereket alakít át saját ízlése szerint, hogy lássák milyen művelt, és bármit megtehet, amit akar. A parvenü miniszterelnök nagy elődei (Ceaușescu, Stadler) nyomán stadionokat épít, ahol névre szóló VIP szobája, és parkolóhelye van.Ő nem ír levelet, hanem „tollat ragad”.  Tolla nyomán kibontakozik egy kiépülő hazug feudális rendszer, ahol a felkapaszkodottak a nép üdvét harsogják, hátha elnyomják négymillió gyomor korgását.
Az urak most avatni készülnek. Hiába az elszántak tiltakozása, az akadémikusok lesújtó krtikája, a hazugság szobrot kap Budapesten. Én ezt a teret a Hazugság terének nevezem.

A cápák közismerten vérengző állatok, legtöbbjük csak akkor marad életben, ha folyamatosan úszik és gyilkol.

Ez életeleme, hiszen ha nem úszna, és nem gyilkolna, elpusztulna.

Az ember nem cápa, időnként meg tud nyugodni, el tud gondolkodni viselt dolgain, igyekszik konszolidálni addigi „eredményeit”. Sokan úgy gondolták, hogy valamennyien ilyen emberek vagyunk. Hát barátaim nem! Van „cápatermészetű” ember is, akinek semmi nem elég!

Nem elégszik meg a harácsolt milliárdokkal, az emberek megnyomorításával, a társadalom nagyobbik részének kitaszításával. Ha kicsit szorult helyzetben érzi magát, kicsit lassít, lapul, majd ahogy kiszabadul, ismét támad. Azonnal! Nem tartja magát ígéreteihez, hiszen ő mondta, ne arra figyeljünk, amit mond. Tehát, hazudik!

Úszik tovább, és gyilkosokat mos össze áldozatokkal. Két nap sem telt el a választások óta és máris meggyalázza az áldozatokat, mivel elhatározta, úgy kell lenni, ahogy ő elhatározta. Hazug emlékművet állít a zsidótörvények szerzőinek, a nyilas suhancoknak, akik rokonainkat ölték a Dunába. Udvarol azoknak, akik újjáélesztették ezeket az eszméket, hogy még többet harácsolhasson, hosszú időre biztosítsa hatalmát.

Akiknek ez fájdalmat okoz, akik felelősnek érzik magukat azért, hogy végre vállalja ez a nép is a felelősségét, megnyugodjon, és békét teremthessünk, magunk között, azok most ott vannak a Szabadság téren és nem engedik, hogy a hazugság emlékművet kapjon, lebontják az építési területet őrző kordont, őrzik az emlékeket, a köveket és a beszélgető székeket.

Több napja folyik, este lebontjuk, reggelre felépítik.

Kedves konszolidációban bízó honfitársaim, még mindig bíztok?

Ez egy fordított Kőműves Kelemen ballada. Mit lebontunk estére, felhúzzák reggelre.

Kíváncsi vagyok, meddig lapul a cápa? Kell-e a mi vérünk is a habarcsba?

A Fidesz-rendszer alapvető célja mindent megszerezni és ellopni, amit csak lehet. Kezdődött a nyugdíjpénztárakkal, folytatódott a trafikokkal, földekkel, takarékszövetkezetekkel.

Csakhogy a leggazdagabb erdőből is elfogy a vad, ha csak zsákmánynak tekintjük őket. Ha nem etetünk, nem szaporítunk, egy idő után csak a lerágott csontok maradnak.

Etetni, beruházni, valódi jóléti intézkedéseket hozni eszük ágában sem volt! A további Fidesz-gazdagodáshoz más módszereket is ki kellett találni.

Kézenfekvő volt, ha az IMF feltételekhez köti a segítséget, el kell indulni kelet felé koldulni. Sorra járták az arab és közép-ázsiai diktatúrákat, de úgy tünik ez nem jártak eredménnyel. Még a baltás gyilkos baráti szabadonbocsájtása sem nyitotta meg a despota pénztárcáját. Mondhatjuk, Orbán ott is pofára esett! Így járt Kínában is, pedig örök barátságot ígért a Fidesz a Kínai Kommunista Pártnak. (A rendszerváltó Fidesz forog a sírjában!) Menjünk Putyinhoz!- mondták a „fiúk”. Ő gazdag, szeretne jó kapcsolatot ápolni egy kis EU-tag országgal. Csakhogy Putyin se ma jött le a falvédőről! Kell pénz? Adok! De ennek feltétele van: Paks 2! Nem baj!- mondta Orbán, mert nagyon kell a pénz! És egymás tenyerébe csaptak. Azt nem tudom, nyelves puszi volt-e? Node Orbánnak nincs szerencséje ezekkel a diktátorszerűségekkel. Egyiket, másikat elzavarják, ez meg háborúzni kezd!

Persze vannak még ötletek! Még vannak földek, erdők. Még ki lehet rúgni néhány tizezer közalkalmazottat.

Gondoskodni kell arról is, hogy az iskolákban tisztelettudó, alázatos fiatalságot neveljenek fel. Hiszen ők lesznek az állandóan zsákmány éhes fidesz arisztokrácia jobbágyai. Ezért kell a tanárokat nemzeti karba kényszeríteni! Ezért rúgják ki az iskolából a 16 éves gyereket. És mindezt nyakonöntötték egy finom, hazug, ájtatos, turulos mázzal, nacionalizmussal. A rasszizmusra meg ott van a jobbikos segédcsapat.

Az istenadta nép zászlók alatt békemenetezik, hallgatja a vezér szavát, és hiszi, hogy komolyan vehető ideológiájuk van. Föl kell nyitni a szemét, hogy Orbánék számára csak a zsákmányszerzés létezik! Mi lesz, ha elfogy? Akkor mi is elfogyunk!

 február  3.

1. A fideszesek is népszavaznának a paksi bővítésről
2. Valószínűleg nem adják át a 4-es metrót a választásokra
3. Kettős gyilkosság Lakitelken
4. Verés és kínzás egy Pest megyei lakásotthonban
5. Hónapok óta nem kapnak ösztöndíjat a szakiskolások
6. A magyarokat négyszer gyakrabban vesztegetikmeg,mint egy átlagos európait
etc.
 
február 4.

1. Nem kaptak fizetést a közmunkások
2. Álmukban ölték meg a lakitelki gyilkosság áldozatait
3. A hangosbemondón kérdezték, van-e itt orvos
4. Verssel védi a rezsicsökkentést a Századvég igazgatója
5. Dől a pénz. Orbán Viktor önnek is köszöni
6. Mozgássérült utason gúnyolódott a villamosvezető
etc.
 
február 5.

1. Simon Gábor: Én egy másik Simon Gábor vagyok
2. Halálra verte áldozatát a 15 éves fiú
3. Emelkedett az üzemanyagok ára
4. Matolcsyék vadásznak egy rémhírterjesztőre
5. Hajléktalanok égtek meg Rákospalotán
6. El lehet menni egy pofonért, de a szobor állni fog
+1. Ott kampányol a fideszes önkormányzat, ahol akar?

 február 6.

1. Ittasan ment az árokba a rendőrtábornok
2. Valaki beletrafált a Skandináv lottón
3. Irdatlan sok adatot kell termelni a tanároknak
4. Tovább rohad a forint
5. Paks: megállapodtunk az oroszokkal
6. Délben zár a Takarékbank balhés pályázata

 február 7.

1. Havi 868 ezer forint a legmagasabb nyugdíj
2. Jó ember volt a Béla, csak fölakasztotta magát
3. Simon Gábor megtörten vallott Mesterházy Attilának
4. Nem vitték haza a 80 éves nénit a betegszállítók
5. Zsinagógában tartana lakossági fórumot a Jobbik
6. Éljen a megbonthatatlan orosz-magyar barátság! Áder János részt vesz a szocsi téli olimpia megnyitóján

 február 8.

1. 400 ezret fizetett a Fidesz a jobban teljesít szlogenért
2. Az LMP földosztási ígérettel szállt be a kampányba
3. Nem lesz magyar kézis Böhn temetésén
4. Áder János elmosolyodott
5. És akkor jött a hárommilliós villanyszámla
6. Van másik! Van másik?

 február 9.

1. Már hivatalos: csak a Fidesz kampányolhat villanyoszlopokon

2. Az Együtt-PM aktivistái felmásztak a Sándor-palota erkélyére

3. Nyolcéves kislányt rabolt ki egy nő

4. Király Linda elhasalt

5. Megvan a farkas

6. LMP: Hogy ki nyeri a választást, nem nagyon érdekes

NEM KELLENE VÁLTOZTATNI?

  Fiatalabb volt nálam, és már tizenhét éve elment. Januárban lett volna hetven éves, de 1997 február elsején hosszú, súlyos betegségben meghalt. Még csak 53 volt!

Az un „puha diktatúrában” kirúgták állásából, mert szolidaritást vállalt az emberi jogok Csehszlovákiai megsértése, vérbe fojtása ellen, és aláírta a Charta ’77-et.

A hetvenes években a magyarországi társadalom legszegényebb rétegeinek életkörülményeit kezdte vizsgálni, s ennek nyomán 1979-ben létrehozta a Szegényeket Támogató Alapot Ugyanebben az időben kezdte szerkeszteni a Beszélő című illegális ellenzéki lapot.

Alapító tagja volt a Szabad Demokraták Szövetségének.

Komjádi utcai lakása menedékhely volt sokunknak. Ha nála megihattunk egy teát, mindig kaptunk valami útravalót, hogyan segíthetünk embertársainkon. Nekem a vidéki iskolában, ahol támogatni kellett a cigánygyerekeket. De nála nem csak mi kaptunk erőre. Tőle nem távoztak üres kézzel az árvák, a cigányok és a szegények sem.

Pedig nem bővelkedett a javakban, és állandó üldözésnek, zaklatásnak volt kitéve. 

Tragikus sors adatott neki előbb Máté fiát vesztette el egy végzetes balesetben, később férje is meghalt.

A rendszerváltozás után úgy látszott sikeres lesz az ügy, a szegények sorsának jobbítása, melyért egész életében harcolt. Parlamenti képviselőként nagy tekintélyt vívott ki politikai ellenfelei körében is. Ugyanakkor módszereit sokan korszerűtlennek ítélték. Nem tudták elfogadni, hogy politizálni ő csak erkölcsösen tudott.

Halálával lassan elhalt a Szegényeket Támogató Alap is.

Sokszor gondolok arra, milyen nagy szükség lenne egy XXI. századi Solt Ottiliára! Most amikor minden eddiginél nagyobb az ínség, az éhezés. Amikor hajléktalanokat és időseket pusztít a fagy, most amikor gyerekek éheznek százezer szám.  

Vajon most is korszerűtlenek Ottilia elvei? Most is zaklatják a szegényeket, és azokat, akik segítenek rajtuk? Egy kíméletlen, urakkal és vazallusokkal sújtott rendszerben élünk, ahol mindenki annyit ér, amennyije van.

Ő bebizonyította, hogy a liberalizmus sajátja a szolidaritás!

Liberális Barátaim! Nekünk itt nem halasztható feladataink vannak!

Barátaim, nem hiányzik a SZETA?

Valami állati! Ilyet ember nem tud! Aztán a szavak: Segítség! Megölnek!                                              Iszonyatos! Velem szemben ül, most huppantam le az ülésre, erős szívdobbanás és feltekintek. Kortalan öregasszony ott, ruhája merő kosz, árad belőle a húgyszag.  Őrült! Nem rám ordít, csak úgy. Látom a zsúfolt hatoson két méteres körben nincs senki. Kussolnak! Elhúzódtak, lesunyták fejüket, a világ minden kincséért nem néznének ide. Az egész villamos szégyen és borzadás.   A körút mocskos, nyálkás. Szomorú, szürke embereket látok. Elmúlt az évvége pörgése, ismét ránk telepedett a köd, a nyomor, az éhség.  Szinte azonos időszakokban üvölt ismét, most nem mond semmit, csak minden fájdalmát, elvesztett életét üvölti bele a néma villamosba. Egy anya hétév körüli kisfiával leszáll, látom, megvárja a következőt. Nem bírja tovább!

Mi normálisak vagyunk, nem üvöltünk. Pedig lenne miért! Nem üvöltünk, hogy elvették megtakarított pénzünket, elvették alkotmányunkat, százezreket kényszerítettek rabszolgamunkára, új törvénnyel szolgákat nevelnek iskoláinkban, szolgává tett pedagógusok. Hallgatunk, lesütjük szemünket, félünk, és tűrünk.  Mert, mi annyit érünk, aki még annyit sem menjen az erdőbe megfagyni, megdögleni. Vagy leszállunk, immár félmillióan. Mert mi normálisak vagyunk? Elvették a demokráciát, a munkás nem sztrájkolhat, ha a falatot is meg kell vonnia gyermeke szájától. Mondják, és magunkkal is elhitetjük, demokrácia van, hiszen választhatunk, elküldhetjük őket. A csalás benne van a törvényben, így nem lehet.           

 Mert nem üvöltünk, csak az őrült koldusasszony. Mert mi normálisak vagyunk!           

 Normálisak vagyunk? Őrült módon üvölteni kell, ezreknek, millióknak! Vagy a jövő télen szépen, csöndben beállunk a sorba a Blaha Lujza téren.

/Amerikai Népszava/

Kedves Barátaim!

Készülök 2014-re! Mint láthatjátok, elhatároztam magam, hogy megpróbálok segíteni, meglévő erőmmel, és bízom benne, tapasztalataimmal, hogy hazánkban helyreálljon a jogállam melyet, hitem szerint, leginkább a liberális demokrácia keretei közt lehet megvalósítani.                                                                       1989/90-ben a világpolitika szerencsés fordulata módot adott arra, hogy Magyarország lerázza az évszázados átkot, később tagjai lettünk, saját elhatározásunkból, az európai népek demokratikus családjának.                                                                                                                                                        Mint minden pozitív fordulat alkalmával, a társadalmi változások élesztője a liberális gondolat volt.  Sajnos, az elmúlt húsz évben is működtek öröklött, történelmi sajátosságaink, melyek nem engedték kibontakozni a szabadságra épített emberközpontú társadalmat. Nem épülhetett ki a valódi piacgazdaság. Felbukkant és erősödött a korrupció, a nacionalizmus, a rasszizmus.  A demokrácia erői nem voltak elég erősek, ahhoz, hogy ezeket a társadalomra veszélyes jelenségeket leküzdjék.  Hazánkban ismét a bajokért az idegeneket okolják (Nem leszünk gyarmat!)  Bár a kormánypolitika, és a szélsőjobb szívesen hivatkozik a dicsőséges magyar történelemre, és a katolikus egyház állammegtartó erejére, Szent István intelmét Imre herceghez, miszerint „…megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak” , tombol az antiszemitizmus és az idegengyűlölet.

Kettéosztották a társadalmat vazallusokra és ellenségekre.  A szegényeket megalázzák, rabszolgamunkára kényszerítik, a hajlék nélkülieket üldözik.  Holott Szent István így intette fiát: „Légy irgalmas minden erőszakot szenvedőhöz, őrizd szívedben mindig az isteni intést: "Irgalmasságot akarok, nem áldozatot." Légy türelmes mindenekhez, nemcsak a hatalmasokhoz, hanem azokhoz, akik nem férnek a hatalomhoz. …..Légy alázatos is, hogy Isten felmagasztaljon most és a jövőben. Légy majd mértékletes, hogy mértéken túl senkit se büntess vagy kárhoztass. Légy szelíd, hogy sohase harcolj az igazság ellen. Légy becsületes, hogy szándékosan soha senkit gyalázattal ne illess.”

Nos, a mai hatalom dölyfös, zsebre dugott kézzel osztja az észt! Formálisan ugyan létezik a hatalom megosztása, de bekebelezte az Alkotmánybíróságot, az ügyészséget, és igyekszik lebírni a bíróságokat is!

Barátaim!

Az okos, legalább saját hibáiból tanul! Így kell tennünk nekünk is! A liberális ember sokféle, mint maga a liberalizmus is. Az egyén boldogulása mellett feladatunk a rászorultak segítése, a tolerancia, hiszen ahányan vagyunk, annyi vágy, annyi egyéniség, annyi lehetőség!

Kisebb államot akarunk, mely biztosítja a jogokat. A választott vezetők szolgálják, a szó valódi értelmében, választóikat! Erről fog szólni 2014!  Ehhez ajánlom munkámat, erős elhatározottságomat, és kívánok Nektek boldog újesztendőt! 

A király halott, Claudius gyilkolta meg, és most ő uralkodik, immár negyedik éve. Az özvegy Gertrudis az új király felesége.

Halott a köztársaság, Magyarország meggyalázva. Aki tőle megszabadítana nem látható, talán nagyon távol van!

Hol késik Fortinbras?

A király körül lebzsel Polonius. Terve készen: újabb karaktergyilkosságok!

A barátok, mind árulók lettek, még Rosencrantz és Guildenstern is. Jutalmuk: halál!

Az igazmondó színtársulatot elzavarja a hatalom.

Ophelia megőrült, Laertes tévedése későn derül ki.

Senki nem látja, hallja a köztársaság szellemét, aki erről beszél, azt hiszik megőrült!

Claudius rabol, és tort ül ellenfelei ostobasága, pusztulása fölött.

A színtársulat még létezik, hogy megmutassák, a királynő, a Magyar Köztársaság, ha meggyalázva is még él!

Figyeljünk rájuk, vállaljuk el mi is szerepünket!

Fortinbras itt van a határon! Csak Hamlet, az államférfi, késik, nagyon!

Pusztuljon Claudius!

Budapesten a Bakáts téri kórházban nagyanyám kedvtelve szoptatta három napos lányát, anyámat.
Örömébe némi félelem vegyült, hiszen egy éve vesztette el első gyermekét, akit a spanyolnátha vitt el.
Apám, aki egy szegedi zsidó családban cseperedett, ekkor hat éves volt.

Nagyanyám nagyon erős ember volt. A szomszédasszonyok sápítozása ellenére anyám is Edit lett, akárcsak a nővére.
Később megszületett nagynéném és nagybátyám, akiket sofőr nagyapámmal tisztességben felneveltek.
Ugyanezen a napon Párizs mellett a Compiegne közeli erdőben, egy vasúti kocsiban aláírták az első világháborút lezáró békeszerződést. Az aláírók, francia részről Ferdinand Foch, marsall, Nagy Britannia részéről Rosslyn Wemyss admirális, német oldalról Matthias Erzberger államminiszter.

Erzbergert szélsőséges nacionalisták 1921-ben meggyilkolták. Oroszországban dúlt a polgárháború vörösök és fehérek között. Magyarországon a vörös terrort a fehér követte. Németországban az 1918. novemberi forradalmat követően kikiáltották a rövid életű weimari köztársaságot. Európában nyúlfarknyi konszolidációs időszakot követően, megerősödtek a nacionalisták (nácik, fasiszták, nyilasok). A Szovjetunióban dühöngött a sztálini terror.
Erősödött a revansvágy!

A magyar iskolákban Magyarországot, a király nélküli királyságot, keresztre feszítve ábrázolták, és a cserkészek, leventék azt harsogták, hogy „Csonka Magyarország nem ország, egész Magyarország mennyország!” Horthy rendszere sorra hozta a zsidótörvényeket, politikáját egyre inkább alávetette a hitleri Németországnak.
A háborút háború követte. Minden eddiginél kegyetlenebb és gyilkosabb. Százezreket irtottak ki!
A compiegnei-i vagont Hitler előhozatta, hogy megalázza a franciákat.
Apám miután megszökött a munkaszolgálatból, hónapokig bujkált.

A háború végén ismét a remény, ami nagyon rövid idő alatt elpárolgott.
Anyám még megérte a rendszerváltozást, és a maga módján örült, bár nem voltak illúziói.
Európa nagyobbik része tanult a XX. század történelméből, megünneplik a háborúkat lezáró békekötéseket. Nálunk nem! Mi a múlt legártóbb személyeiről nevezünk el utcákat, nekik emelünk szobrot. Mi már semmiből nem tanulunk?

 /nepszava.hu/

Tisztelt nevelőtestület! Kedves kollégák!

Köszöntelek benneteket az első igazi nemzeti nevelőtestületi tanévnyitón!

Látom a kollégák szépen lebarnultak a paradicsomszedésben, szórólap osztogatásban, de felhívom a figyelmeteket, ezentúl  még engedéllyel sem vállalhattok másodállást!

Részt vettem az országos tanévnyitón, ahol az államtitkár asszony örömhírt jelentett be: szeptember elsején pedagógus fizetésemelés lesz! Ugyan, most csak az erre szánt összeg hatvan százalékát kapjuk, de ez is több mint a semmi. A fennmaradó negyven százalékot négy évre elosztva kapjuk meg. Szerintem ez így helyes, mert minden évben öröm ér bennünket, és nem fogjuk elfelejteni, kinek legyünk hálásak.

Természetesen a pedagógus bérek nem szökhetnek az égig (extra magas fizetések!), de hálából ezentúl ingyen túlórázhatunk, és munkaidőnkbe belefér a gyerekek nevelése egészen délután négy óráig.

Kedves kollégák!

Örömmel közlöm veletek, hogy megoldódott a pedagógusok szabadidő eltöltésének problémája is! Ezentúl harminckét órát töltünk együtt az iskolában. Erről jut eszembe, Sárikáék munkaközössége megszűnik. Az öt kolléga átveheti munkaviszony megszüntető papírjait, már átküldték a KLIK-ből.

Piroska azt kérdezed, ha négyig mindenki itt van, mikor mennek különórára, sportolni, játszani? Természetesen az esti órákban, hiszen a nap huszonnégy órából áll! Ha lenne néhány megátalkodott szülő, aki ezzel nem ért egyet, írjon nekem kérvényt, és majd meglátjuk.

Apropó szülők! Eddig találgatnunk kellett ki melyik egyház hívője, ne adj’isten pogány. Nos, ez a gond is megoldódott!

Nekem is sokkal könnyebb lesz a munkám, hiszen nem kell a tatarozással, felújítással foglalkoznom, mert az nem lesz. Nem kell hülye újságírókkal beszélgetnem, nem kell új kollégákat fölvennem, mert egyrészt nincs rájuk szükség másrészt, ha mégis, majd küldenek.

Tankötelezettség. O. Jóska, akit négyszer buktattunk már nem jár ide, elmúlt 16 éves. Reggel láttam a posta előtt állt és egy néninek segített elkölteni a nyugdíját. Bizonyára, így dolgos munkáját szerető felnőtt lesz belőle.

Kollégák!

Az év folyamán valamennyien tagjai leszünk a Nemzeti Pedagógus Karnak. A Kar kidolgozza a pedagógus etikai kódexet, melynek szellemében valamennyien erkölcsös hazafias pedagógusok leszünk, nemcsak az iskolában, otthon is! Így válunk méltóvá a pedagógus I. besorolásra, és néhány év elteltével, aki jól viselkedik, akár pedagógus II. is lehet.

Szóval, mint hallottam: vége a habzsi-dőzsinek! 

Befejezésül, eredményes munkát kívánok, hogy elősegítsük hazánk boldogulását. Ne felejtsétek el figyelmeztetni a gyerekeket, hogy hálás szívvel emlékezzenek meg vezetőinkről, és kérlek, hassatok oda, hogy minél több gyerek kapjon keresztény nevelést.

Hogy mondod, aki nem keresztény? Az is!

Ja! Rózsika, hétfőre varrjatok székely zászlót, és legyen kitéve!

És! Marika, ugye az énekkar már jól tudja A kegyelmed árad című dalt?

Pistike már tanulja Wass Albert verset.

Ferragosto – latin eredetű szó, leginkább augusztusi pihenést jelent Olaszországban. Nekik a teljes szabadságot jelenti. Augusztusban az ország csak azért nem billen fel, mert mindkét oldalon tenger van.

Az olaszok a tenger partján ünneplik, régi római szokás szerint az aratás végét.

Ilyenkor hatalmas lakomák, tűzijáték, és az eget égő lampionok ezrei lepik el.

Az ókori ünnepet az egyház is kénytelen volt valamivel álcázni, így az egyház Mária mennybemenetelét ünnepli.

Nekünk, idegeneknek, augusztus 14 estéje a csodát jelentette!  Az elegáns tengerparti vendéglő súlyos bútorait kihordták a szomszédos strandra, megterítették damaszt abroszokkal, és elegáns pincérek hordták a homokon a tenger és szárazföld adta remek ételeket, a szintén elegánsan öltözött vendégek asztalára.

Odébb a parton drukkoltunk, hogy a meggyújtott lampionok minél magasabbra szálljanak.

Olasz barátaink egy szót sem szóltak nemzeti együttműködésről. Imádságnak, ájtatosságnak nyoma sincs! Mégis mindenki boldogan működött együtt. Együtt működtek a helyi zenekar tagjai (átlag életkor 75, mint egy olasz Buena Vista), és a boldogan éneklő tömeg a főtéren. Főleg 30-as, 40-es, és 50-es dalok. Amit ismertünk, teli pofával harsogtuk, magyarul. Mi is nagy tetszést arattunk!

Nekünk már megvolt az idei tűzijáték, együtt az országgal!

Éjféltájt, a sétányon négy hatalmas láda dinnye fogadta a hazatérőket. Boldog, boldogtalan kapott egy nagy szeletet. Szerencsére Budai Gyulát nem láttam a közelben!

Nappal a parton és a szieszta alatt Dés Mihály könyvét olvastam (Pesti barokk). Én tíz évvel idősebb vagyok nála emlékeink mégis hasonlóak. Bár az első fejezetek elsősorban a „hős” szexuális ízléséről és teljesítményéről szólnak, később indokoltnak láttam, és irigykedtem kicsit, ezt a felvezetést. Különösen tetszett, hogy a jellemeket két, néha teljesen ellentétes, nézőpontból is bemutatja. Kár, hogy mindenki maghal!

Hazafelé az autóban olasz dalokat hallgattunk, én szokásom szerint, vezetés közben üvöltve!

Na, de magyar felségterületre érve, ahol el kell töltenem a következő 50 hetet, fejbe csapott a rögvalóság! Hallom rádióban, hogy Székesfehérváron koronáznak. Azt is mondják, hogy a koronázó városban kihelyezett kormányülés lesz. Már addig sem tudtak várni, míg befagy a Duna?

Szeretném, ha minden tanító és tanár kapna egy-egy szál rózsát, mert megérdemlik!

A rózsa száráról távolítsátok el a tüskéket, nehogy megsebezze a kezüket! Mostanában sebeket úgyis kapnak.

Ennek a több mint százezer embernek, akik most a Klébersberg mamutintézmény (szegény Klébi!) szolgái, ezernyi megaláztatásban van része. Három éve hülyítik őket, hogy jön a pedagógus életpálya-modell, és akkor a pedagógus egy jól kereső hivatás lesz. Ehelyett a januári fenntartó váltással legtöbbjüknek csökkent nemcsak a reálbére, hanem effektíve kevesebb pénzt visznek haza!

Most pedig, ismét „nincs betervezve”.

Az államosítás együtt járt azzal is, hogy akiket eddig igazgatóknak hittünk, ma már csak engedelmes végrehajtók. Hiszen nem szólhatnak bele, kiket alkalmazhatnak, mivel gazdálkodhatnak.  Az igazgató nem nyilatkozhat a sajtónak főnökei engedélye nélkül. Az új Nemzeti Alaptanterv 90 százalékban kötelező tananyagot ír elő. Nesze neked alkotó életpálya!

Ebben a tantervben helyet kapott a múlt rossz szelleme. Ilyen Wass Albert antiszemita író beemelése, aki „A patkányok honfoglalása” című publicisztikájában is  bizonyítja  elveit ("falakban, pöcegödrökben elrejtőzött patkányok" eltávolításáról is gondoskodni kell.)

Nyírő József is ott van az új tantervben.  Ő 1942-ben így nyilatkozott: „… ennek a levitézlett liberális zsidó hagyatéknak, ami sok jóhiszemű magyart is megfertőzött köztünk, ennek a burkolt propagandának a magyar életből el kell tűnnie.”

Bízom abban, hogy a magyar pedagógusok, legalább a bezárt tanterem falai közt, az igazságot fogják tanítani, és nem lesznek hajlandóak a kurzus igényei szerint lehajtott fejű rabszolga nemzedéket nevelni!

Bízom, de tudom, hogy egyre nehezebb lesz állandó fenyegetettségben helytállni. Hiszen kialakítás alatt van a mindenható tanfelügyelői rendszer.

Erről egy több évtizedes emlék jut eszembe, egy másik diktatúrából. Meglátogatott a tanfelügyelő, és mivel más kifogást nem talált tanításomban, ezért jegyzőkönyvezte, hogy burzsoá ideológiát terjesztek. Hogy mivel? Farmernadrág volt rajtam.

Hogy mindenki egyszerre lépjen a pedagógusokat beterelik a kötelező pedagóguskarba. Már hallom az új felügyelőket, amint megkövetelik az egyenruhát, az egyengondolkodást, hogy a NER szellemében egyforma engedelmes embereket neveljenek.

Holnap nyújtsunk át minden pedagógusnak egy-egy szál rózsát, nézzünk rájuk mosolyogva, hiszen most nekik van szükségük bíztatásra, erőre!

Legyen erejük kibírni még ezt a néhány hónapot, ami még hátra van!

A liberalizmus, a gondolatok széles spektrumán alapuló eszmerendszer, amelyek közös vonása, hogy az egyén szabadságát jelölik, meg mint legfontosabb politikai célt.

A magyar történelemben már a XIX. század végén igény jelent meg szabadelvű párt létrehozására. 1875-ben, a dualizmus korában, alakult meg a Szabadelvű Párt, Deák Ferenc bábáskodásával. A párt, egészen megszűnéséig (1906), sikeres volt, több választást megnyert.

A XX. század diktatúrái nem kedveztek a szabadelvű gondolatnak, csak a rendszerváltáskor jöhetett létre új magyar liberális párt (SZDSZ), mely meghatározó szerepet vállalt a demokrácia kibontakoztatásában.

A pártnak köszönhetően megvalósultak a demokratikus szabadságjogok, megszűnt a kötelező katonai szolgálat, képviselői kiálltak az egyén szabadságának jogi és mindennapi megvalósítása mellett.

A magyar liberálisok vitái is a liberalizmus alapkérdései körül alakultak ki.  Ez különösen, a gazdasági és szociális szabadság kérdése.

A politikai problémák, belső feszültségek és a külső támadások fokozatosan padlóra vitték az SZDSZ-t. Ma már csak formálisan létezik.

Három éve a kétharmaddal választást nyert pártok fokozatosan, és egyre gyorsabb ütemben megszüntetik a liberális demokráciát Magyarországon. Olyan vélemények is hallhatók, hogy hazánkban mára diktatúra alakult ki. Enyhébb megfogalmazásban ezt a rendszert, szellemesen demokratúrának nevezik.

Az elnevezés mindegy is, tény, hogy az állam minden, számára fontos helyet elfoglalt.

A parlamenti és parlamenten kívüli demokratikus ellenzék keresi helyét, ellenállása a diktatórikus intézkedésekkel szemben csekély hatású.

Nem tudják megszólítani a választókat, olyan mértékben, hogy ez sikerrel kecsegtetne a jövő évi választásokon. Nem képviseli egyértelműen a demokratikus szabadságjogokat, programjaikban etatista vonások fedezhetők fel.

Még a Mandineren is azt olvasom, hogy magukra maradtak az igazi liberálisok. Politikai árvák lettek, mivel nincs ma Magyarországon igazi liberális párt.

Ezzel a kiemelt mondattal egyetértek!

Hiszem, hogy egy igazi liberális párt megszólíthatja az „árvákat”!

Az Orbán rezsim leváltására szükség van ránk!

Olvasom azokat a cikkeket és kommenteket, melyek fanyalogva írják, hogy nincs szükség sokadik liberális pártra. Mélységesen nem értek velük egyet, hiszen egyesületekkel, 20-30 fős pártocskákkal nem fogjuk megszólítani azokat, akik nem tudnak ma pártot választani. Nem jelentenek valós választékot azok a pártok sem melyek felmutatnak néhány volt liberálist, ugyanakkor elveik merőben különböznek attól, amit mi kényszerektől mentes szabadságnak nevezünk. Nem válaszolnak a rendszerváltás óta felnőtt nemzedékek problémáira. Nem tudnak felmutatni egy olyan jövőképet, mellyel élhető, sikeres, szabad, európai Magyarországot teremethetünk.

Válaszolok a címben feltett kérdésre: Szükség van Magyarországon liberális pártra!

(Amerikai Népszava)

  A magyar felsőoktatás évtizedek óta sok témát ad a politikának és a közvéleménynek is.

Következzen néhány megállapítás erről!

A magyar ember büszke arra, hogy kiváló egyetemeink vannak, és az itt végzett diákok sikeresen állják meg helyüket bárhol a világon.

Holott a világ 500 legjobbja közt nincs magyar egyetem (pl. Kiválóság szempontjából a BME 665., az ELTE a 638.)

Évtizedeken át itt jutottak diplomához a harmadik világ fiataljai.

Ez igaz, hiszen Líbiától, Észak Koreáig találkozunk magyarul beszélő diplomásokkal. Igaz, találkoztam magyarul kiválóan beszélő arab orvossal Dániában is.

Az emberek azon része, akinek gyereke nem jut, el az egyetemre, úgy gondolja, aki oda jár fizesse meg a képzés teljes költségét.

Ugyanakkor a 2008-as un. szociális népszavazás eredményei jól jelezték, hogy a magyar társadalom meghatározó része továbbra sem tud kikecmeregni a szocialista rendszer hagyatékából, és a legkisebb áldozatot sem képes meghozni akkor, amikor a fenntarthatatlan rendszerek (egészségügy, felsőoktatás, nyugdíj) megmentésére kellene sietnie saját költségén.

Nézzük meg, a közvélekedéssel ellentétben, milyen helyzetben van a hazai felsőoktatás?

Hazánk, negyvenhat országgal együtt, csatlakozott az 1999-es Bolognai folyamathoz, mely céljául tűzte ki a következőket:

• megkönnyíti a jelenlegi és a végzett hallgatók, valamint a felsőoktatásban dolgozó oktatók és kutatók mobilitását;
• felkészíti a hallgatókat későbbi szakmai pályafutásukra, a demokratikus társadalmi életben aktív állampolgárként való részvételre, támogatni személyes fejlődésüket;
• széles hozzáférést biztosít magas színvonalú, demokratikus alapelveken és tudomány szabadságán alapuló felsőoktatáshoz.

 Magyarországon elvileg kedvezőek voltak a feltételek a bolognai folyamatba való bekapcsolódáshoz. A megvalósítás folyamán, azonban érdekek ütköztek, hiszen ez a folyamat megkívánja a lineáris rendszer kiépítését (a főiskolák alapképzést, míg az egyetemek többnyire alap és mesterképzést is nyújtanak.)

Itt, most hely hiányában nem részletezhető okokból, presztízsharchoz vezetett a különféle intézmények közt, ez akadályozza a folyamat teljes végrehajtását.

De térjünk vissza az európai célokhoz!

Melyek közül nem utolsósorban figyelembe kell venni a magas színvonalú képzést és azt, hogy a demokratikus társadalomban aktív állampolgárokra van szükség!

A magas színvonalú képzés nem képzelhető el anélkül, hogy a megrendelők (hallgatók) ne szólhassanak bele a képzésbe. Ezt a jogot erősíti, ha a hallgató tandíjat fizet! A szociálpolitikai szempontokat az ösztöndíjrendszernek kell kezelni!

A demokratikus társadalom aktív alakítása pedig csak demokratikus szellemű intézményekben képzett állampolgárokkal képzelhető el!

Számomra rendkívül szimpatikusak a hallgatók hat pontban összefoglalt követelései.

1. Követeljük a köz- és felsőoktatás átfogó reformját!

2. A keretszámokat állítsák vissza legalább a 2011-es szintre!

3. Állítsák le a forráskivonást, kompenzálják az elvonásokat!

4. Töröljék el a hallgatói szerződést!

5. Ne korlátozzák az egyetemi autonómiát!

6. Az átfogó reformnak biztosítania kell, hogy a hátrányos helyzetű családokból is legyen esély bejutni a felsőoktatásba.

Végül, a mai helyzetben a kormány trükközései oda vezettek, hogy a hallgatói szervezeteket leszalámizták, meghatározó tanárokat rúgtak ki, csökkentették az intézmények költségvetését és az uniós joggal szemben röghöz kötik az állami finanszírozással felvett hallgatókat.

A liberális felfogás szerint a felsőoktatásban is érvényesülnie kell a piaci szempontoknak. Az állam tartsa tiszteletben az egyetemi autonómiát, és segítse elő, az érdekeltek bevonásával, a felsőoktatás átfogó reformját.

A magyar közoktatás évtizedek óta, egyes területeken, kiemelkedő eredményeket ér el. Ezek, elsősorban a természettudományos tárgyak, kiemelten a matematika. Ezt mutatták a nemzetközi versenyeken elért eredmények. Fejlődés mutatkozott az anyanyelv elsajátításában is (ld.ismétlődő PISA mérések). Nem ilyen jó a helyzet az idegen nyelvek elsajátításában.

A nyolcvanas években a közoktatási reformfolyamatok nyomán létrejött ’85 évi Közoktatási törvény az iskolák és a pedagógusok számára részleges tanszabadságot biztosított. A pedagógusok, bizonyos korlátok közt, megválaszthatták a tananyagot és az alkalmazoztt módszereket. A szülők jogot kaptak arra, hogy az intézmény munkájáról véleményt nyilvánítson, javaslatot tegyen, és a nevelőmunkában közreműködjék. A vezetői állásokat pályázat útján kell betölteni. És így tovább…

A rendszerváltást követően az iskolák zöme önkormányzati fenntartásba került. A palettát színesítették az alapítványi és egyházi iskolák. Tehát a döntéseket ott kellett meghozni, ahol az ügyek keletkeztek. Létrejött a NAT (Nemzeti Alaptanterv), az iskolák elkészítették pedagógiai programjukat, a pedagógusok ennek alapján választottak megfelelő módszert a közös célok eléréséhez.

A sokszor liberális politikusok által vezetett oktatási kormányzat fő problémái, ezekben az években, az egyes településeken tapasztalható szegregációs törekvésekből adódtak. Ezeket a súlyos problémákat nem sikerült megoldani a magyar közoktatásban hagyományosan jelen lévő kiugróan magas esélyegyenlőtlenség miatt.

Az Orbán-kormány már szerkezetével is mutatta, hogy egész oktatáspolitikája a tanulók, szülők, pedagógusok megtörésével, alattvalók nevelését tűzte ki céljául.

Megszűnt az önálló minisztérium, az államtitkárságot egy ideológiai alapon szerveződő pszeudopárt képviselőjének adta.

Ezt a folyamatot tetőzte be a 2011. évi un. Köznevelési törvény, mely államosította az iskolákat, valamennyit egy intézményfenntartó alá rendelt. Megfosztotta az igazgatókat munkáltatói jogaiktól, valamennyi pedagógus egy hatalmas vízfej uralma alá került. Ahogy öreg barátom szokat mondani: Onnan fenntről mindent jobban lehet látni, csak nem olyan tisztán!

A törvény nyomán készült NAT alapján „a nemzet közös műveltségéhez” legfeljebb a tanulók 20%-a juthat el (ld. 16 évre leszállított tankötelezettség), kötelező lesz az ideológiai tartalom tanítása (erkölcstan, hittan), megszűnik a pedagógiai innováció.

Az állásukat féltő tanárok ma még csöndben vannak. Folyik az elmúlt évtizedekben kiépült európai rendszer lebontása!

Úgy gondolom elsőrendű feladat, hogy godoskodjunk a jövőről!

EZÉRT:

1. Sokszínű oktatási redszert teremtünk! (Az iskolákat azok tartsák fenn, akikkel történnek a dolgok!
2. Biztosítjuk a tanszabadságot.
3. Integrált általános iskolákat támogatunk.
4. Az iskolai nevelésben, oktatásban partnernek tekintjük a tanulókat és szülőket.
5. Az oktatási kormányzat biztosítja a törvényességet és az iskolák működésének feltételeit
6. Támogatjuk a pedagógiai innovációt.
7. Az iskolát megszabadítjuk a kötelező ideológiától. Az iskola nem ideológiai homokozó senki számára.
8. Visszaállítjuk a 18 éves korig tartó tankötelezettséget. Mindenki számára egyenlő esélyeket biztosítunk a továbbtanuláshoz.
9. Nem politikai célok vezérelnek a közoktatásban, hanem szakmai kritériumok a társadalom érdekében.

Szeretném, ha megosztanátok véleményeteket! Javítanátok, kiegészítenétek gondolataimat.

Legközelebb a felsőoktatásról fejtem ki nézeteimet.

Kedves Anita!

Örülök, hogy megismertem a véleményedet! Hiszen csak akkor érthetjük meg egymást, ha eszmét cserélünk.

Én érteni véllek Téged!

Csakhogy az igazságnak, minimum két oldala van (de sokszor még több!)

Bolyki Gyuri, Fekete Péter, és gondolom a Te álláspontod az egyik a lehetséges alternatívák közül.

Itt van egy élethelyzet, Gerendás Péteré.  Az ő megoldását választotta már félmillió magyar. Megjegyzem, 1956-ban a forradalom leverése után, menekülve a kivégzés, börtön elől csak kétszázezer „disszidens” hagyta itt a hazát.

Most szinte már nincs olyan magyar család, melynek ne lenne külföldön élő tagja!

Zömmel azok a magyarok mennek el, akik kreatívak, építhetnék Magyarországot.

A másik rész fő gondolata, hogy nem csak az anyagiak hiánya miatt mennek el, hanem azért mert az országba korlátozzák a szabadságjogokat (filozófusper, ellenzéki orgánumok elhallgattatása, előretörő rasszizmus).

Azon meg el kell gonkolkodni, hogy lehet az, hogy csak a választások előtt voltak atrocitások, vajjon ki provokálta őket?

Egy párt akkor harcol a rasszizmus ellen, ha nem tűr meg soraiban olyan embereket, mint Bayer Zsolt!

Én is nagyon szeretném, ha olyan emberek, művészek, mint Gerendás Péter, itt maradnának, és tapasztalatszerzés után hazajönnének hazánkfiai!

Anita!

Én 1956-ban (17 évesen) itthon maradtam, pedig volt mitől tartanom. Nem volt könnyű!

Most, már ennyi idősen, szeretnék egy élhető szabad, demokratikus Magyar Köztársaságban élni!

Nem kell egyetértenünk, csak ismerjük meg egymás véleményét!

Szeretettel

Szombaton Ritók Nórát hallgattam, vasárnap Bukta Imrét néztem. Mindkettő, arról a bizonyos másik Magyarországról szól.

Ritók Nóra Berettyóújfaluban tanít, segít több mint 600 gyereket, akik ehhez a másik Magyarországhoz tartoznak.

Bukta Imre ezt az ország mutatja be, nem mondható hogy az idegenforgalom számára. Mégis sok látogató beszélgetett angolul, olaszul, és talán, japánul.

Nézik a ház négy oldalát, ahonnan félve kiles valaki, mikor zúzzák be az üveget.

Nézik a szögesdrótot, mely rabságban tartja azokat az amorf lényeket, melyek talán mi vagyunk.

Látják, hogy Bukta keserű humorral ábrázolja azt az országot, melyet mi tettünk ilyenné.

Ritók Nóra hatalmas fába vágta fejszéjét, a legmegalázottabbak sorsát vállalja, cigányokat tanít.

Nem veszélytelen a vállalkozása, hiszen az uralkodók rabszolgamunkára, kiirtásra ítélték a cigányságot!

Jelkép lehet az a fénykép, melyen Nóra és egy cigányasszony guggolva beszélik meg a Nórához bújó kisgyermek sorsát.

A másik Magyarországhoz ma lassan négy millióan tartoznak. Cigányok és nem cigányok, magyarok.

Ők nem kapnak munkát, ők nem jutnak színvonalas oktatáshoz, őket vadásszák a gyilkosok!

Ha az Isten íródiák volna
S éjjel nappal mozogna a tolla,
Úgy se győzné, ő se, följegyezni,
Mennyit kell a szegénynek szenvedni. (József Attila 1924)

Itt tartunk ma 2013-ban!

A Műcsarnokban március 17-ig még láthatjátok a Bukta kiállítást.

Ritók Nóra munkáját segíthetitek, amíg szegények élnek hazánkban!

Állítólag miden új és régi párt a közepet akarja elfoglalni. Egy kettészakított országban középen egy mély árok húzódik.

Talán az a bizonyos közép nem is létezik Magyarországon, különösen, ha a bal-jobb logikája szerint gondolkodunk. A liberálisok megtalálhatók minden rétegben. Azok, akik szeretnek önállóan gondolkodni és tenni is saját boldogulásukért. Nem kérnek az etatizmusból! Az állam mindenhatóságát tagadják, nem hatnak rájuk a frázisok (akár nacionalista, akár szocialista). Természetesen az állam szabályozó szerepét nem tagadják, és a társadalmi szolidaritásnak is hívei. Hogy van hajlam a magyarokban az öngondoskodásra, erre mutat az a félmillió, akik vándorbotot fogtak. Olyan, rendszert szeretnénk, amelyben semmi nem akadályozza kreativitásuk kibontakoztatását. Ezért vagyunk mi liberálisok!

Moszkva- Podrezkovo, 1992 (vonaton):

„Valaki meglökte lábával a táskámat, arrébb tettem. Leült velem szembe egy negyvenes férfi, meglehetősen ittasan, amiről azonnal tájékoztatott is:

-          Igen, ittam egy keveset, Oroszországra!

Nem mondtam ellent neki. Kötött inge nyitott gallérja alól formás nyak meredt elő. A fogai fehérek, a szeme barna, vidám.

-          Az oroszok Oroszországára! Ez itt nem Amerika! Nem mindenféle niggereké!

Könnyedén és fesztelenül fejtette ki koncepcióját: becsmérelt mindenkit, az angoloktól a japánokig, végigment sorban ábécé szerint. Minden nem orosz átkozottnak bizonyult. Még én is kaptam néhány szúrást a nemzeti önérzetembe: mint zsidó nő, hozzászoktam, hogy ilyen helyzetekben nekem jusson az elsőség pálmája, de most nem kaptam meg ezt a kitüntetett helyet, egy sorba állítottak a többiekkel együtt. Miután a pasas nagy vonalakban felvázolta a koncepcióját, áttért a gyakorlati megvalósítás módjaira:

-          Na szóval! Erőt gyűjtünk, és mindenkit kinyírunk! Ó, milyen vidám dolog lesz!”

(Esetleg: Budapest- Kisléta 2013?)

Csütörtökön este sok érdeklődő liberálissal vártuk „Hannbandit”, aki majdnem pontosan érkezett. Az érkezését megelőző tíz perc igen hasznos beszélgetéssel telt. Megtárgyaltuk, hogy mi ma a helyzet, és megtaláltuk a megoldást! Várjuk az érdeklődőket!

Na, de megjött Bandi, és vele egy kis időutazásba kezdtem. Emlékeztettem 1979-es dolgozatára, melyben annak a vizsgálatnak eredményeit közölte, mit gondolnak a magyarok hazánkban a cigány lakosság lélekszámáról. A helyzet azóta csak romlott!  

Aztán ugrottunk öt évet. 1984-ben Bandi sok-sok liberális, és akkor még liberális társával együtt levelet írt a főügyésznek, hogy mentesítsék Krassó Györgyöt a REF alól. A helyzet folyamatosan romlik!

Persze, aztán csak visszaértünk a jelenbe. Na, ez sem volt túl vidám része a beszélgetésnek!

Megismertük a köz véleményét a pártok és politikusok támogatottságáról, kifejtettük elképzeléseinket az ellenzéki összefogásról, és megbeszéltük azt is, hogy hol bujkálnak ma a liberálisok.

Megállapítottuk, a parlamenti pártok egyike sem képviseli azokat az elveket, melyek vállalják a szabadságot és szolidaritást egy piacalapú társadalomban, ahol mindenki saját tehetségét kamatoztatva boldogulhat. Véleményünk szerint az állam feladata megteremteni ezeket a feltételeket!

Szerintem meggyőztem Bandit, arról, hogy jó a memóriája. Abban nem vagyok biztos, hogy sikerült optimizmusomat is átadni, a jövő évi rezsimváltásra vonatkozóan.

Tőle várom azokat a jóslatokat, bocsánat előrejelzéseket, melyek alátámasztják az én optimizmusomat! Hiszen a közvélemény-kutatók és a meteorológusok versenyében, nálam, az előbbiek vezetnek.

A fiataloknak, a diákságnak a társadalmi változásokban a történelem során mindig meghatározó szerepe volt.

Az egyetemisták friss levegőt, szabad szellemet vittek azokba a mozgalmakba, melyek az elégedetlenség miatt alakultak a hatalommal szemben. A felnőttek elégedetlenségét sokszor felülírta, hogy meggondolták, van mit veszteniük. A diákmozgalmak lettek a változások katalizátorai.

Így volt ez 1968-ban világszerte, és így Magyarországon 48/49-ben és ’56-ban is.

A rendszerváltozás óta eltelt két évtizedben felnőtt egy új generáció mely hozzászokott a demokratikus viszonyokhoz, nem húzták vissza gondolataikat, cselekedeteiket a diktatúrából öröklött félelmek. Az új rendszer, pártjaival, szervezeteivel sem kiköpni, sem lenyelni nem tudta őket.

Nem véletlen, hogy mozgalmaik most, a második Orbán kormány etatista, diktatúrára hajló intézkedései hatására erősödtek meg. Orbánék pechére most értek aktív, felelős politizálásra alkalmas korba.

Voltak természetesen próbálkozások eddig is! Éhségmenet, bohócforradalom, egyre gyengülő sztrájkok. Ezeket a hatalom törvényekkel, erőszakkal, vagy karaktergyilkossággal könnyedén lesöpörte magáról.

Most más a helyzet! Orbán és vazallusai megrémültek az okos és határozott diákoktól. Egyre, másra hozzák logikátlan, félelem diktálta döntéseiket keretszám, tandíj, vagy az egyetemi autonómia ügyében.

Öröm volt látni és hallani tegnap az Akadémia előtt felszólaló gimnazistákat, hallgatókat és tanáraikat, ahogy társadalmi felelősséget érezve mondták el véleményüket saját és mindannyiunk ügyeiről.

Szavaikat áthatja a szabadság és a szolidaritás érzése. Nem engedik elvenni szabadságukat, és szolidárisak egymással, a rászorulókkal.

1848/49-ben, és 1956-ban külső ellenség ellen tört ki szabadságharc, most ilyen nincs, legfeljebb a békemenet szervezőinek fejében.

Velük együtt követeljük, hogy egy szűk réteg érdekei miatt ne veszélyeztessék a jövőt! Vonják vissza a romboló, szabadságot korlátozó köznevelési és felsőoktatási törvényt!

Szűnjön meg a röghöz kötés, érvényesüljön a szabad munkaerő áramlás!

Mindenkinek a hazájában biztosítsanak megfelelő érvényesülést!

Tartsuk meg az Európai Unió írott és íratlan szabályait!

A kétharmados fülkeforradalmi kormány törvényével elpusztítja Magyarország jövőjét, gyermekeinket, unokáinkat engedelmes szolgákká kívánja nevelni.

A Fidesz-KDNP köznevelési törvénye elveszi az iskolákat azoktól a közösségektől, amelyekben a gyermekek és szüleik élnek, egy állami fenntartó alá rendeli valamennyit. Az iskolák igazgatóit, pedagógusait ebből a központból nevezik ki, és itt döntik el hogyan és mit taníthatnak, mire nevelhetnek.

Ezzel megszűnik az intézményi demokrácia, az iskolákban a központi (fideszes) alaptanterv megvalósítása kötelező feladat lesz. Mint ismeretes, ennek a tantervnek kötelező elemei lesznek Wass Albert és Nyírő József élete és művei.

Akik nem a központi utasításokat hajtják végre megtorlásra, elbocsátásra számíthatnak. Erről, majd a járási tanfelügyelet gondoskodik.

A törvény arról is „gondoskodik”, hogy csak olyan családok gyerekei tanulhassanak gimnáziumban, akiknek szülei anyagilag vitték valamire. („Akinek nincs semmije, annyit is ér!”) Hiszen a 16 évre leszállított tankötelezettség a szegényebb rétegek gyerekeinek a zsákutcás Híd programot kínálják a nyolc általános után, amely semmiféle képzettséget nem nyújt. További lehetőség a munkanélküliség, a bűnözés, az utca.

A központosítás (államosítás!) fontos célja, hogy településen belül az iskolákat összevonják, „ésszerű” zsúfolt osztályokat, iskolákat létrehozva. Így számításaink szerint, a pedagógusok egyharmadát „meg lehet spórolni”, ki lehet rúgni! Vajon milyen alapon fognak válogatni köztük?

Végül, az iskolákba kötelező lesz a hit, vagy az erkölcstan tanítása. Eddig a hittan az egyházak ügye volt, melyhez az intézmény biztosította a feltételeket.

Most, majd listák készülnek a vallástalan (erkölcstan), és a különböző felekezetekhez tartozó tanulókról, családjaikról.

Magyarországon megszűnik a vallás és lelkiismereti szabadság!

Az SZDSZ követeli a szabadságjogokat lábbal tipró, a pedagógusok alkotókedvét gúzsba kötő, az iskolai demokráciát megsemmisítő, a jövő nemzedéket rabszolgává nevelő törvény visszavonását!