A nemzeti függetlenség, a sajtószabadság, népi forradalom, polgári forradalom, Széchenyi, Petőfi, Kossuth, Táncsics ünnepe?
Mit jelent a XXI. században egy XIX. századi történelmi esemény?
Mit jelentett a múlt század viharos esztendeiben?
Kié ez az ünnep?
Volt Horthyé, Rákosié, és Kádáré is! Jelentőségre akkor emelkedett, amikor nem a hivatalosságok aktuálpolitikai érdekeit szolgálta, vagy a nagy elhallgatások idején, hanem akkor, ha az elégedetlenség elérte a kritikus pontot (1942, 1972, 1986).
Ezeken a márciusi ünnepeken a fasizmus, vagy a kommunizmus veszélyeztette az ország érdekeit!
Ma az autokrata hatalom!
Huszonkét éve, megváltozott a világpolitika, teret nyert a liberális demokrácia. Ennek „farvizén” hazánkban is megerősödtek a demokratikus szervezetek és 1989/90 fordulóján lehetőségünk nyílt a demokratikus jogállam megvalósítására. Ezt nevezzük rendszerváltozásnak, megalakult a harmadik Magyar Köztársaság, melynek első elnöke, a napokban 90. születésnapját ünneplő Göncz Árpád volt.
Idézzük csak fel, 1848-ban is a friss európai szelek élesztették a magyar forradalmat.
Huszonkét év hosszú idő! Ez alatt lehetőség nyílott volna hazánkban a demokrácia megszilárdítására, reformok megvalósítására. Azonban nem ez történt! A kezdeti eufóriát kicsinyes párt és egyéni érdekekből fakadó teszetoszaság, vagy ami még rosszabb hatalomvágy, a kizárólagosság vágya váltotta fel.
A demokráciában szólás és sajtószabadság, egyesülési és gyülekezési szabadság van! Ezzel a szabadsággal visszaélve jelentkeztek ordas eszmék. Először „csak” verbálisan, majd ezek az erők a tettek mezejére léptek. Megfélemlítenek, gyilkolnak! Bizonyítva láttuk, hogyan lesz a szóból tett!
Hazánkban a várt Kánaán helyett, nehéz évek következtek. Ebből, a demokrácia játékszabályait kihasználva, építkezett a Jobbik és a Fidesz.
Ma Budapesten lehet nyilvánosan EU-s zászlót égetni, felvonulást tartani „Nem leszünk gyarmat!” jelszóval.
A boldogulást váró nép többsége issza a fülkeforradalom vezérének szavait, tőle várja a megváltást.
Mit tesz az eljelentéktelenezett ellenzék? Pártjai egymást marják, civil szervezetei „elárokosodnak”.
Nagy felelőssége van a liberális értelmiségnek!
Felelősségének egyik, legfontosabb része, rámutatni arra, hogy ha a népet megfosztják a jogaitól az teljes anyagi megnyomorodáshoz és erkölcsi zülléshez is vezet.
Rámutatni, hogy a vezér, mert a vezérek törvényszerűen ilyenek, csak saját lakájainak dob koncot, ad valamicske jogot!
A liberális értelmiség felelőssége az is, hogy szót értsen az ifjúsággal, hiszen az 1990-ben születettek ma huszonkét évesek! Nincs tapasztalatuk a diktatúráról, csak a nyavalygó demokráciát ismerik.
Az értelmiség feladata az is, hogy jobb és baloldalon egyaránt képviselje, a mára sajnos szitokszóvá vált, liberalizmus értékeit! Nincs jobblib és ballib! Csak liberális értékeket valló jobb, vagy baloldali emberek vannak!
Ne hagyjuk, hogy ránk süssék, ahol két magyar együtt van, ott már nem lehet egyetértés!
Fogjunk össze, mentsük meg a demokráciát!
Valljuk magunkat magyarnak és európainak egyaránt!
