Tarján András blogja

Szombaton Ritók Nórát hallgattam, vasárnap Bukta Imrét néztem. Mindkettő, arról a bizonyos másik Magyarországról szól.

Ritók Nóra Berettyóújfaluban tanít, segít több mint 600 gyereket, akik ehhez a másik Magyarországhoz tartoznak.

Bukta Imre ezt az ország mutatja be, nem mondható hogy az idegenforgalom számára. Mégis sok látogató beszélgetett angolul, olaszul, és talán, japánul.

Nézik a ház négy oldalát, ahonnan félve kiles valaki, mikor zúzzák be az üveget.

Nézik a szögesdrótot, mely rabságban tartja azokat az amorf lényeket, melyek talán mi vagyunk.

Látják, hogy Bukta keserű humorral ábrázolja azt az országot, melyet mi tettünk ilyenné.

Ritók Nóra hatalmas fába vágta fejszéjét, a legmegalázottabbak sorsát vállalja, cigányokat tanít.

Nem veszélytelen a vállalkozása, hiszen az uralkodók rabszolgamunkára, kiirtásra ítélték a cigányságot!

Jelkép lehet az a fénykép, melyen Nóra és egy cigányasszony guggolva beszélik meg a Nórához bújó kisgyermek sorsát.

A másik Magyarországhoz ma lassan négy millióan tartoznak. Cigányok és nem cigányok, magyarok.

Ők nem kapnak munkát, ők nem jutnak színvonalas oktatáshoz, őket vadásszák a gyilkosok!

Ha az Isten íródiák volna
S éjjel nappal mozogna a tolla,
Úgy se győzné, ő se, följegyezni,
Mennyit kell a szegénynek szenvedni. (József Attila 1924)

Itt tartunk ma 2013-ban!

A Műcsarnokban március 17-ig még láthatjátok a Bukta kiállítást.

Ritók Nóra munkáját segíthetitek, amíg szegények élnek hazánkban!