Pedagógus kollégáim bizonyára emlékeznek erre a rövidítésre! A többiek kedvéért elmondom, hogy nem a kalauz nélküli villamosokról van szó, hanem a képesítés nélküli pedagógusokról.

A hetvenes években, főleg kis településeken, nem volt megfelelő számú diplomás pedagógus, ezért érettségizett fiatalok állhattak katedrára, tanítottak, osztályoztak. Az igazság kedvéért hozzá kell tenni, hogy közülük sokan később elvégezték a főiskolát, és voltak, akikből remek tanítók, tanárok lettek.

A szakmai kár, amit, az olykor még a helyesírással is hadilábon álló, képesítés nélküliek okoztak felmérhetetlen. A pálya presztízse soha nem volt magas, de ezek után a béka ülepe alá csúszott. Hányszor hallottam, hogy ezt én is meg tudom csinálni, ez nem egy szakma, stb.

Azt hittem ezek az idők végleg elmúltak! Aztán a napokban a Fidesz parlament törvényt hozott arról, hogy a tanulási nehézségekkel küzdő gyerekeket a jövőben akár olyan pedagógusok is oktathatják, akiknek nincs erre képzettsége.

Kikről van szó? Akik diszlexiások, diszkalkuliások vagy más tanulási nehézségekkel küszködnek. Tehát, akiknek legnagyobb szüksége lenne értő, szakszerű segítségre.

Nem túloz az, aki Taigetosz törvényről beszél! Ez egybecseng az Orbán kormány gondolkodásával, hogy a gyengébbet el kell taposni. Egybecseng a középiskolai létszámok csökkentésével, a CEU törvénnyel. Jó lesz nekik a közmunkának csúfolt rabszolgamunka, ahol kiszolgálják, éhbérért a kiváltságosokat.

Megrázó Dragomán György bejegyzése, aki egy kiváló pedagógusnak köszönheti pályáját.

Így ír erről: „A saját példám talán megmutat valamit abból, hogy meddig juthat az ember, ha segítik és elfogadják, és nem megnehezítik az életét.”

Ebből az országból menekül, aki tud!