A Fidesz népszavazási tételei, olyan a társadalmat érzékenyen érintő, zsebbe vágó, kérdéseket vetnek fel, melyekről mindannyiunknak van véleményünk.
Az első, zsigeri reakció, hogy természetesen nem akarunk fizetni.
Ha összefüggéseiben vizsgáljuk a kérdéseket, már árnyaltabb a helyzet. Szerettük, nem szerettük, ha rendes ellátást kívántunk, borítékot dugtunk az orvos zsebébe, és mégis kiszolgáltatottnak éreztük magunkat a rendelőben. A vizitdíj máris javított a helyzeten, megrendelőnek érezzük magunkat, hiszen legálisan fizetünk.
Mi a helyzet a felsőoktatási tandíj bevezetésével?
A népszavazásra bocsátott kérdés, ezzel kapcsolatban a következő: „Egyetért-e Ön azzal, hogy az államilag támogatott felsőfokú tanulmányokat folytató hallgatóknak ne kelljen képzési hozzájárulást fizetniük?”
Naná!- mondja kapásból az ember.
De nézzük meg miről is, van szó?
A Központi Statisztikai Hivatal adata szerint 2006-ban 53 114 hallgató szerzett oklevelet a hazai egyetemeken és főiskolákon.
Mintegy 60 százalékuk államilag finanszírozott képzésben vehetett részt.
Az ő diplomájukat a több millió adófizető fedezte, az állami költségvetésen keresztül.
Igazságos ez?
A diplomát szerző állampolgárok életminősége, keresete, munkalehetőségei nagyságrendekkel jobbak, mint a többségé.
Az igazságtalan elosztást támogatja az, aki a fenti kérdésre igennel válaszol!
A Fidesz érve, hogy így a szegény, tehetséges tanulók nem jutnak be az egyetemekre.
Ez valódi kérdés, de nem a tandíj, vagy nem tandíj kérdése.
A tehetséges, anyagilag rászoruló hallgatókat, ösztöndíjakkal, szociális támogatással kell segíteni, akár a teljes tandíj összegének megtérítésével.
Arról nem beszélve, hogy az egyetemisták nagykorúak, diákmunkával hozzájárulhatnak saját tanulmányaikhoz. A nyugat-európai országokban szinte minden hallgató végez valamilyen munkát, mely a kereset mellett, fontos tapasztalatokat jelent a munka világáról.
Ha már itt tartunk, mi a helyzet a tandíjjal, tőlünk nyugatra?
Csak néhány példa:
Nincsen tandíj Dániában, Norvégiában, Svédországban és Finnországban, viszont minden hallgatónak be kell lépnie valamelyik diákszervezetbe, ahol szemeszterenként 40-50 eurós (11-14 ezer forintos) tagsági díjat kell fizetni.
A munkába állást követően megfizetendő képzési díj Szlovéniában egy éve létezik, hét német tartományban pedig jelenleg zajlik a félévenként átlagosan 500 eurós tandíj bevezetése, aminek a megfizetéséhez a diákok hitelt vehetnek fel. Angliában szintén hallgatói hitellehetőséggel egybekötött tandíjrendszer van, míg Franciaországban az egyetem dönthet arról, hogy fizetni kell-e a tanulmányokért. Több európai országban az egyetemi félév elején kérik a tandíjat, ami Olaszországban 700-1000, Ausztriában 400-600, Belgiumban és Észtországban maximum 350, Spanyolországban 400-700, Svájcban pedig 400-1300 euró.
Tehát a tandíj nem az ördögtől való, elrugaszkodott elképzelés. Hogy mennyire nem arra álljon itt egy, talán, meglepő idézet:
„ A tandíj a hallgató hozzájárulása saját képzésének költségeihez. Amellett, hogy ez a felsőoktatás jelentős forrása lehet, egyben meghatározó struktúraalakító és hatékonyságbefolyásoló tényező is lesz. Nyilvánvaló ugyanis, hogy mint szolgáltatásért fizető hallgató kereslete befolyásolni képes az intézmények kínálatát, de a minőséget is.”
Ha hiszik, ha nem ezt Mádl Ferenc mondta, oktatási miniszterként, 1993-ban.
Okos mondatok, benne a lényeg, az igazságosabb közteherviselés mellett szól az öngondoskodásról és arról, a gondról, hogy nincs magyar egyetem a világ legjobb 500 intézménye közt.
A népszavazással, egy egészséges reformfolyamatot kíván megállítani az ellenzék, lássuk be kormánybuktató szándékkal!
Az egészségügyben látszanak az első eredmények, folytatásában bízunk.
Nemmel kell szavaznunk, ha nem a múlt ingyenes hazugságainak illúzióját akarjuk fenntartani.
Nemmel kell szavaznunk, ha okos, sikeres, magukról gondoskodni tudó állampolgárokat akarunk nevelni iskoláinkban.
Nemmel kell szavazni, - ha rászorulunk az orvosra, ha gyermekeink tanulnak – hogy megszabaduljunk a szocializmus szervilizmusától.
Megrendelőként követelhessük meg a minőséget, hiszen az jár nekünk!
SZDSZ OT
Liberális Város (2008 március)
