Nyergesújfalun megfagyott a bor a pincékben, a földön fészkelő madarak 98 százaléka elpusztult az Alföldön. A vonatok elakadtak a néhol másfél méteres hóban. A januári középhőmérséklet -9,5 fok volt. A XX. század egyik leghidegebb tele dermesztette az országot.
Anyám mesélte, hogy zuglói lakásunkból ritkán merészkedett messzire, hiszen a szíve alatt hordta első gyermekét. Mint sokszor mesélte, a Csömöri úton felhalmozott hótól nem lehetett átlátni az utca másik oldalára.
1939-ben megszületett az un. második zsidótörvény, mely már nem csak a felekezethez tartozást büntette, hanem a származást, mint döntő szempontot juttatta érvényre. A törvény elfogadtatását Teleki Pál miniszterelnök a zsidók „idegenségét” hangoztatta. Kijelentette, „hogy igen, ez a törvényjavaslat sok tekintetben jogfosztás az egyedekre nézve. Ez világos. De jogfosztás az egyedekkel szemben a nemzet magasabb érdekéből. (…) ez a törvényjavaslat a nemzettest idegen elemekkel való túlzott áthatása ellen jogos önvédelemből korlátoz jogokat.”
Májusban a náci Németország lerohanta Belgiumot, Hollandiát, Luxemburgot, és megtámadta Franciaországot.
Május 21-én megszülettem a Weiss Alice Gyermekágyas Otthonban, mely 1910-ben a nagyiparos Weiss Manfréd – felesége emlékére tett – alapítványának köszönhetően nyílhatott meg.
A kórház a gyógyító munkán túl jelentős szociális tevékenységet is folytatott. Bár az alapítók zsidó kórháznak szánták, gondot fordítottak arra, hogy más felekezetűek is igénybe vehessék a magas színvonalú kezeléseket. Mindez az igyekezet különösen kiviláglik a kórház kimutatásaiból, melyeket a zsidó sajtó rendre publikált, s melyekben a kezelt keresztények arányát mindig kiemelték. „A kórház, dacára… felekezeti jellegének… oly bőkezűleg juttatja áldását a nem zsidó felekezetű betegeknek, hogy első pillanatra is már meggyőződhetünk, miszerint a zsidó jótékonyság nem ismer valláskülönbséget… A pesti zsidó kórház a humanizmus valódi tárháza”– írta az Egyenlőség, többször felemlítve, hogy az ápolt betegek mintegy fele mindig keresztény volt. A szomszédos Bródy-féle gyermekkórházban, a szegényeket ingyen ápolták.
Többször járok arra a Szabolcs utcában
. Sok éven át csak pusztulást, romokat találtam. Az egykor gondozott kertet, sétányokat felverte a gaz.
Most úgy hallom bontást, átalakítást követően itt lesz a múzeumok központi raktára.
(Felhasználva: Wikipédia, egykor.hu. szombat.org)
