Április 11. József Attila születésnapja. Ezen a napon ünnepeljük a magyar költészetet. Ezen a napon, a kéksulisokkal, minden évben meglátogattuk a Kossuth téri szobrot. Énekeltünk, gitároztunk, verset mondtunk Attilának. Virágot vittünk, sokat, és elhelyeztük a szobor lábainál. Mi így ünnepeltük április tizenegyet!
Valahol azt mondtam, hogy deja vu érzésem van. Miért? A felhabzó szenny miatt! Az érzéstől, hogy megszünik a nehezen kivívott demokrácia. Talán túlzok. De ha betiltott rasszista bandák randalírozhatnak, következmények nélkül, ha a legesélyesebb miniszterelnök aspiráns politikai egyeduralomra tör, ha listák készülnek rólunk, akkor úgy érzem, ez nem túlzás! Deja vu érzésem van, és József Attilát olvasok:
„Számon tarthatják, mit telefonoztam
s mikor miért, kinek.
Aktákba irják, miről álmodoztam
s azt is, ki érti meg.
És nem sejthetem, mikor lesz elég ok
előkotorni azt a kartotékot,
mely jogom sérti meg.
s mikor miért, kinek.
Aktákba irják, miről álmodoztam
s azt is, ki érti meg.
És nem sejthetem, mikor lesz elég ok
előkotorni azt a kartotékot,
mely jogom sérti meg.
………………
Óh, én nem igy képzeltem el a rendet.
Lelkem nem ily honos.
Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet,
aki alattomos.
Sem népet, amely retteg, hogyha választ,
szemét lesütve fontol sanda választ
és vidul, ha toroz.”
Lelkem nem ily honos.
Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet,
aki alattomos.
Sem népet, amely retteg, hogyha választ,
szemét lesütve fontol sanda választ
és vidul, ha toroz.”
Levegőt! (1935)
A történelem szörnyűségei nem ismétlődhetnek meg! Holnapután nem csak a költészet napja lesz. A demokraták eldönthetik, hogy fennmarad-e a demokrácia. Magyarország, továbbra is, tartozzon az európai liberális demokráciák közé!
