Hanto, hanto, prego, pregare.
A vízben boldog nagymamák tologatják visongó unokáikat kisebb nagyobb felfújható lilás-rózsaszín gumi flamingókon.
Hanto, hanto, prego, pregare.
Forróság. A bagnino szuszogva alszik. Fruskák kapkodják lábukat a forró fövenyen a víz felé száguldva.
Hanto, hanto, prego, pregare.
Ilyenkor ebédidőben legtöbben békésen sziesztáznak a lehúzott redőnyű apartmanban. A legkitartóbbak a parton kortyolgatják egyre melegebb üdítőiket. Néha megjelenik a büfé kocsi. Fagyit, jégkását kínál.
Hanto, hanto, prego, pregare.
Közben az égen elhúz három F 16-os.
A vízen is béke van. A motorcsónak is olyan messze halad a parttól, hogy csak darázsdöngicsélés hallatszik.
A törölközőárus vállán karjain harminc-negyven portékát egyensúlyoz. Szakadt szandál. Fekete ujjai közt kipereg a tüzes homok. A német-olasz vegyes nyelven kínált portékára ritkán akad vevő. Megállítom. Fiatal ember. Huszonötnek mondja magát. Otthon Szenegálban feleség, négy gyerek. Szüleit kérdezem, hiszen unokám lehetne. Nem válaszol, könnyezik.
Hirtelen riadalom támad. Szemében rémület, futni kedd. Fut a többi árus is. Egy olasz nyaraló család int neki, hozza oda az árut. Bedugják a napozóágyak alá.
Egyenruhások jönnek. Tiltják, üldözik az árusítást. Újabban tiltják, üldözik a menekülteket. Fél óra múlva szenegáli fiú visszajön. Boldog, hogy megúszta. Most.
A gumi flamingó a parton ereszti a levegőt. Szégyenlősen, mélyen lehajtja a fejét.
