Nem a Velencei tónál. Akkor kis betűvel írnám. Nem az iskola. Hiszen ez a Gárdonyi sokkal régebben Gárdonyi. Nekem ez volt a PAPÍRBOLT! Igen, csupa nagy betűvel! A Szent István körúton, a Nagy Ignác utca sarkán. Lehet akkor még Koháry utca volt, amikor először, kisgyerekként megcsodáltam a papírt, a ceruzákat, a tollakat, festékeket, kapcsokat, képeslapokat, ecseteket, redőnyös tolltartót. 75 évem alatt, ha csak tehettem,oda mentem, vásárolni, és gyönyörködni, vagy... csak gyönyörködni. Állíthatom, ott lettem szerelmese a papírnak, a tollaknak, a radírnak. Ott kaptam első radírvégű, majd töltőceruzámat. Ott vettem első töltő-, majd golyóstollamat. Ott mindent lehetett kapni! Segítettek, ha valamit nem találtam meg. Később Ápisz, majd Pirex lett. Szerelmem akkor sem lankadt. Nekem örökre a GÁRDONYI marad! Karácsonykor ez a szerelmem is meghalt. Ért már ilyen gyász sok. Legutóbb a Pozsonyi úton,az Amelie. De azt László Kálmán már elsíratta. Remélem nekem már kitart az itthoni készlet, de legkisebb unokámnak már nem ott veszem az első tollat.
A GÁRDONYI
2016.01.07. 19:41 | tarjanandras | Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://tarjanandras.blog.hu/api/trackback/id/tr828250184
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
