Nem tudom, milyen álmai vannak a miniszterelnöknek, nem tudom nyugodtan alszik-e, de azokon az éjjeleken, amelyek után beszédet kell mondania bizonyára vadakat álmodik. Ezek az álmok félelmetesek lehetnek, mert amikor beszélni kezd, csupa ellenséget vizionál. Az odavezényelt tömeg ujjongása, az őt kínzó gondolatok kimondása, láthatóan olyan megnyugtatóan hat rá, mintha pszichológusnál vallana. Erre mutat a beszéd végi boldog integetés, és mosoly.
Bár nem élte meg sem az első, sem a második világháborút, de még az ötvenhatos forradalmat sem, mégis nagyon veszélyes vizekre téved. Harca az Európai Unió ellen sok félelmetes kijelentésre ragadtatta eddig is. Most a több mint hét évtizede tartó európai békét biztosító egyetértés ellen fakadt ki. Mondván mi (ő) a nemzetek Európájához csatlakoztunk, és nem tűrjük (tűri) el, hogy „Brüsszel” beleszóljon a mi (ő) önállóságába. Nem tűri, hogy azok az emberi jogok érvényesüljenek Magyarországon, melyek az Unió alapjait jelentik. Nem tűri, hogy a „brüsszeli” pénzek elköltésébe beleszólhassanak, azt ellenőrizzék.
Bár tanult ember, azt látszólag nem tanították meg neki, hová vezetett Európában a XX. század során kétszer is, amikor bizonyos nemzetinek nevezett érdekeket túlhangsúlyoztak, és felkorbácsolták az emberek legaljasabb indulatait.
1914-ben szinte minden szomszédos ország ellenséggé lett, eredmény világháború! A két világháború közt vélt és valós sérelmekre építettek propagandát. Majd amikor ez nem volt elég saját állampolgárai ellen uszított a rendszer. Előbb csak szóban, később írásban, végül törvényekben is. A politika megtalálta azokat a szörnyű szavakat, melyekből rettenetes tettek következtek. A gyűlölet szavaira mindig akadtak vevők. Eredmény világháború, holokauszt.
A XXI. század jól indult. Az európai népek önként vállalt közösséget vállaltak a jólét növekedéséért, a béke megőrzéséért. Nem tartott sokáig az egyetértés. Ismét ellenséget kellett keresni. Erőre kaptak a gyűlöletkeltő erők. És ismét van foganatja a kirekesztésnek, a magyarkodásnak, más népek pocskondiázásának. Ördögi módon választják ki, kitől kell rettegni, ki tör a mi hazánkra? Sorosozás, migránsozás, tudósok, művészek megvádolása, hajléktalanok bűnözővé nyilvánítása. Fontos, hogy az utálat lángját ne hagyják kialudni.
A gondolkodó embereknek figyelmeztetnie kell a társadalmat! Hiszen a társadalom nagy részének nincsenek konkrét tapasztalatai a háborúról. A kommunikatív emlékezet mintegy nyolcvan évig él. A történelmi pedig egybemos évtizedeket, évszázadokat. Megengedővé tesz a rémálomból fakadó szörnyű tettek iránt.
A magyar tehetséges. Ez a tehetsége abból fakad, hogy évszázadok óta együtt élünk, keveredünk más népekkel. Nyelvünk különleges. Verseink csodálatosak. Erre legyünk büszkék, ahogy a többi nép is büszke a sajátjára. Nagy ajándéka a történelemnek, hogy az egységes Európa építői lehetünk. Ne hagyjuk, hogy ezt a lehetőséget aljas, önző rémálmok nyomán kicsavarják a kezünkből!