Egyszer volt, hol nem volt… kezdhetnénk a történetet, mint egy mesét.
A helyzet, azonban az, hogy ez az iskola nem a mesében létezett, hanem Budapesten, a tizenharmadik kerületi Pannónia utcában.
A ház, a XX. század hetvenes évei építészetének megfelelően, csúnyácska panel, ráadásul nem a legszebb kékre festve.
Innen jött az ötlet, ha már kékek vagyunk, legyen a nevünk, Kék Iskola.
A benne lakók (bocsánat tanulók és tanárok) ebből az adottságból erényt kovácsoltak. A kék szín jelképpé vált, az összetartozás, az elfogadás jelképévé.
Így vált lassan mindannyiunk számára, ez az épület, a világ legszebb iskolájává. Az iskola a szülőknek, a gyerekeknek, és a benne dolgozóknak jelentett tábort, gálát, táncot, matek órát, erdei iskolát, meg csak azt, hogy együtt lehetünk.
Sokat olvastunk arról, hogy egyre kevesebb gyerek születik az országban, a fővárosban, a kerületben. A kék iskolába, pedig hozták a gyerekeket, alig fogyott a létszám.
Sokan feltették a kérdést, hogy lehetett ezt elérni?
Az iskolát három alapvető közösség alkotja: a gyerekek, szüleik, és a pedagógusok. Ha itt összhang van, megalapozott a siker.
A kéksuliban nem lehetett elválasztani őket egymástól. Mindenkinek lehetett véleménye, mindenki véleményét figyelembe vették.
A tanári szoba olyan közösségi tér lett, ahol sokszor estig vitatták a felmerülő gondokat, ötleteket. Ezekben a vitákban részt vettek a tanulók és szüleik is.
Így jöttek létre az iskolai versenyek, táborok (volt egy évben tízféle is!), erdei iskolák, témahetek. Így lett ökoiskola.
Mindig élek a gyanúperrel, ha valaki hagyományteremtésről beszél, de kezdem elhinni, hogy van ilyen!
Hiszen hagyomány lett az évkönyv, az évenkénti gála, azok az iskolai ünnepélyek melyekre seregestül jönnek a régi diákok, és szüleik.
Hagyomány lett az összetartó szülői közösség, akik a kék iskola barátaiként, folyamatosan segítették a munkát. Segítették egymást is, ha valamelyik család gondban volt, és együtt ünnepelték gyermekeik házasságát, unokáik születését.
Sokan mondhatják, jó-jó, nagyon jól érezték magukat, de tanítottak, tanultak is?
Egy általános iskola eredményességét azon lehet lemérni, hogy sokan választják, és tanulói a nyolcadik osztályt befejezve képességeiknek megfelelő középiskolában tanulnak tovább és ott megállják a helyüket.
A „kéksulisok” többsége a választott gimnáziumban jól tanul, egyetemre, főiskolába nyer felvételt. Néhányuk, tanárként, visszatér, és itt kezdi pályáját.
Volt egyszer egy kék iskola, ide járt néhány ezer gyerek, útravalót kaptak testit, szellemit, lelkit. Ki-ki döntse el melyik volt a legfontosabb!
Jó, hogy volt, mert a világ nem volt mindig barátságos hozzánk, de itt kaphattunk bátorító szót, tanácsot, simogatást.
Akiknek köze volt hozzá, ne felejtse el, szükségünk lehet még egymásra!
Ha mások mesének hiszik, legyen neki az!
A világnak szüksége van szép és igaz mesékre.