Ma d
élután Budapest belvárosában szembesültem a valósággal. A Menhely Alapítvány munkatársai és Géza, két órás séta alatt megmutatták és elmondták, milyen küzdelmes és sokszor megalázó életet élnek a fedél nélküliek. Különösen fontos ez ezekben a hetekben, amikor a Fővárosi Közgyűlés elfogadta hajléktalanokat kirekesztő rendeletét!
Tarlós tavaly szeptemberben kijelentette, hogy „biztosítani kell az érintettek számára azt a feltételrendszert, amely a lakhatásukhoz, egészségügyi és szociális ellátásukhoz, valamint a társadalomba való visszailleszkedésükhöz, munkába állásukhoz szükséges.” A főváros a szociális problémát hatósági eszközökkel kívánja megoldani.
A sétán megtekintettük a berácsozott Gerlóczy utcai és Hild téri zugokat, ahol emberek húzták meg magukat az eső, a hideg és a szél elől. Gézától megtudtam, hogy a hatóságok milyen eszközökkel alázzák meg őket. Így a belvárosi elegáns információs irodát nem vehetik igénybe, helyette órákig kell sorban állniuk egy külvárosi szűkös lukban, vagy az utcán.
Legnehezebb a tél, hiszen a hajléktalan is fázik! Melegedő hely pedig nincs elég! Budapesten nincs annyi hely, még a „fapadosokban” sem, hogy mindenki fedél alatt töltse az éjszakát. Kétezerrel több a hajléktalan, mint a férőhely! Az aluljárókból kiszorulva ezért töltik az éjszakát egyre többen a budai hegyekben.
A legtöbb fedél nélküli dolgozik, de soha nem fog annyit keresni, hogy újra saját lakása legyen. Állandó munkahelyet nagyon kevesen találnak, hiszen az a fedéllel rendelkezőknek is egyre nehezebb. Üveg és fémdoboz (á 2 Ft) gyűjtésből pedig nem lehet „meggazdagodni”!
