A tüntetések leggyakoribb jelszava: „Orbán takarodj!” Amivel én, mélységesen egyetértek, hiszen több millió, tavalyi támogatójának nagy része is, legalább magában, így gondolja!
Hát még azok, akik, emlékezve legutóbbi országlására, nem bízott benne, hogy most a kétharmad birtokában kibújik a bőréből, és valódi demokrata módjára megoldja a Magyar Köztársaság gondjait.
Amint tudjuk, nem így történt! Hazánk az unió páriájává vált, Orbán kormányzását gazdasági, politikai, erkölcsi botrányok kísérik. Orbán egy párti (orbánpárti) diktatúrát épít. Kiépült a szegénység és a félelem állama.
Tehát egyetértek a jelszóval, magam is kiáltottam január másodikán az Operánál. Jó volt együtt lenni sok tízezer demokratával. Sokan voltunk, demokraták, jobb és baloldaliak, ha van értelme még ennek a megosztásnak. Szerintem ma demokraták vannak, és sajnos hatalomban, a demokrácia ellenségei. Én liberális demokrata vagyok, ezt vallottam, így éltem, először tudattalanul, mintegy harminc éve tudatosan. Így talált rám, így találtam magam a Demokratikus Ellenzék, majd az SZDSZ soraiban. Megérne egy külön misét, hogyan váltak, a hatalom mámorától megrészegedve hajdani vezetőink számomra hiteltelenné, hogyan maradtam, az elvek mellett kitartókkal együtt, hűséges az Elvi Nyilatkozathoz, egy szabadelvű, a szabadságot és szolidaritást vállaló párt tagja. Akik ezt nem tudták vállalni, a nehézségeket látva, elmenekültek a pártból!
Nemrég írtam, hogy ma az összefogásnak, nincs alternatívája! A demokratákkal összefogva le kell váltani Orbán rendszerét!
De itt az a fő kérdés, hogy a demokrata erők összefogása milyen közös programot ígér a választóknak, meg tudjuk-e szólítani, azt az ötven százalékot, amely elfordult a politikától? Nélkülük nem lesz változás, hiszen nem elég leváltani a kormányt, vissza kell állítani a demokrácia eszköztárát, ehhez erő és hitelesség kell!
Hiteles alternatíva felmutatásához reális, őszinte programot kell hirdetni!
Tanár vagyok, a politikát olyan eszköznek tekintem, mely biztosítja gyermekeink, unokáink, az ország jövőjét.
Legfontosabbnak az oktatáspolitika területén végzett rombolás megállítását, az államtitkárság által, a szakma véleményét negligáló törvény visszavonását tartom. Új, korszerű törvényre van szükség, mely tartalmazza a szülők, diákok, pedagógusok véleményét.
Vissza kell állítani a 18 éves korig terjedő tankötelezettséget a közoktatásban. Biztosítani kell az oktatáshoz jutásban az esélyegyenlőséget, meg kell szüntetni a korai szelekciót.
A hátrányos helyzetűek számára kell a felzárkózás, és ennek egyik legfontosabb módszere az integráció.
Fontos kérdés az iskolában dolgozó pedagógusok anyagi és erkölcsi megbecsülése. Ki kell dolgozni az ideális iskolaszerkezetet és meg kell állapítani a megfelelő pedagóguslétszámot. Az így felszabaduló eszközöket az iskolák korszerűsítésére és a megfelelő, európai színvonalú, pedagógusbérekre kell fordítani! Ha a szakma presztízsét növeljük, vonzóvá válik a pedagóguspálya a fiatalok előtt.
A rendszerváltáskor az állami és önkormányzati intézmények mellett létrejöttek az egyházi, alapítványi és magániskolák, most veszélybe került ez a választási lehetőség. Főleg az alapítványi iskolák finanszírozása vált kétségessé, pedig ezek nagy részének programja nyújt megfelelő felzárkózási lehetőséget, módszereik, légkörük példamutatók.
Sok egyéb közül még az iskolák fenntartójának kérdése merül fel.
Nálunk boldogabb országok az iskola reformjával kezdték felzárkózásukat, nem csak jólétet teremtettek, hanem öntudatos, a társadalomért felelős polgárokat neveltek.
Az oktatás reformja, azonban nem jelentheti a sokszínű fenntartói rendszer megszüntetését, nem jelentheti a központosítást, ahol politikai alapon, a miniszter nevezi ki, az ország összes iskolaigazgatóját.
Az antidemokratikus un. nemzeti köznevelési törvényt vissza kell vonni, és korszerű közoktatási törvényt kell kidolgozni, az érdekeltek széles körének bevonásával!
Rendszerváltásunk egyik fő erénye az önkormányzatiság kialakítása volt. Ezt meg kell tartani! Segíteni, fejleszteni kell! Az önkormányzati iskolákat meg kell védeni. Itt az állam, csak segítő szerepet játszhat!
A felsőoktatásban megkezdett rombolást a következő kormánynak meg kell állítania! A szociális népszavazás által megszüntetett tandíj törvény nagyságrendekkel kisebb terheket rótt volna az egyetemistákra. Az egyetemek és főiskolák támogatott hallgatóinak létszámcsökkentése megingatja az intézményeket, a horribilis tandíjak pedig elzárják a lehetőséget a szegény ember gyermekétől. Itt folytatódhat a társadalom kettészakítása. Feladatunk egyenlő jogokat biztosítani a felsőoktatásban is.
Mint írtam pedagógus vagyok, és nem gazdasági szakértő, de tudom, és tapasztalom, hogy az állam szerepe, a gazdasági életben, elsősorban megfelelő szabályok létrehozása, figyelembe véve az ország helyzetét és a nemzetközi viszonyokat. Fejlődésünk alapja a reform, melynek keretében biztosítani kell az esélyegyenlőséget, a minőséget, és a költséghatékonyságot.
Mint liberális, híve vagyok a piacgazdaságnak, és elvetek minden protekcionizmust. Napjaink Magyarországában az állam túlszabályozó mechanizmusai oda vezettek, hogy a 10 % fölötti munkanélküliség nem csökken, a tőke menekül, az államháztartást csak a rabolt pénzből lehetett egyensúlyban tartani.
A szegényeket nyomorító adórendszer hatására, fiatal szakembereink külföldre menekülnek. Az itthon maradó munkavállalók demokratikus jogait csorbítják. Ismét kiszolgáltatottak lettek, a szakszervezeti jogok megnyirbálásával.
A következő kormány feladata, igazságos adórendszer kidolgozása, helyreállítani nemzetközi kapcsolatainkat, biztosítani a munkavállalók jogait, hogy védekezhessenek a gazdasági kiszolgáltatottság ellen.
Az Orbán kormány merényletet hajtott végre a szólás és sajtószabadság ellen is! Helyre kell állítani a tisztességes médiaviszonyokat, ahol az újságírót semmi nem ösztönzi csalásra, öncenzúrára!
Helyre kell állítani a fékek és egyensúlyok rendszerét (köztársasági elnök, bíróságok, AB, ügyészség).
Az SZDSZ az elmúlt két évtizedben kacskaringós pályát futott be, de a XX. század végén egyik élesztője volt a változásoknak.
Több mint húsz év után a pártban csak a legelkötelezettebbek maradtak. Ne felejtsük el akkor sem voltunk sokan!
Nekünk kell képviselni hazánkban a szabadelvűséget, hogy felnyissuk az emberek szemét, történelmi példák mutatják a szabadságot és szolidaritást elvető rendszerek nem teremtenek demokráciát, és nem teremtenek jólétet sem!
Több mint húsz éve, az Elvi Nyilatkozat megfogalmazása idején hasonló feladataink voltak. De ne tévedjünk, a helyzet csak hasonlít ahhoz, de a társadalom, a világ helyzete teljesen más!
Ma nem a többpártrendszer megteremtése, hanem annak megvédése a feladat!
Ma nem kell harcolni, hogy Európa része legyünk, hiszen az EU tagjai vagyunk, és azok is maradunk!
Ma szuverén ország vagyunk, feladatunk, hogy ne akadályozzuk az európai együttműködést.
Ma a fiatalok apolitikusak, és ez azzal a veszéllyel jár, hogy a hatalmon lévők nélkülük döntenek jövőjükről.
Ma érvényben van az új Alaptörvény, mely az állampolgári jogokat, kötelességek teljesítéséhez köti.
Elődeink a XIX. és XX. században a szabadelvű gondolkodók voltak, akik mindig a társadalom fejlődését segítették elő.
Nekünk XXI. századi szabaddemokratáknak ismét az a feladatunk, hogy a mai politikai körülmények közt, őszintén beszéljünk a társadalom helyzetéről, élére álljunk, vagy csatlakozzunk olyan kezdeményezésekhez, amelyek Magyarország valódi érdekeit szolgálják!
