Az olasz tengerparton. a strandoló családok közt afrikai és ázsiai árusok tünnek fel, ruhaneműt, játékoot, napszemüveget árulva, szolgáltatásaikat kínálva. Kedvencem egy észak-afrikai idősebb úr, aki szőnyeget árul. Iszonyatos terhét, számomra legalább, egész nap cipeli, a negyven fokos melegben, a forró homokon. Néha megpihen, ilyenkor elbeszélgetünk, jól beszél olaszul, németül is. Legalább öt éve ismerjük egymást. Tudom, hogy illegális amit csinál, néha tanuja vagyok, amikor a rendőrök üldözőbe veszik, ilyenkor a strandolók rejtik el árúját, hogy ő könnyebben menekülhessen. A szolgáltatás egyik fajtája a "masszázsi".
Távolkeleti, fiatal lányok masszírozást vállalnak a strandon. Nyolc-tíz euróért, valami rettenetesen büdös krémmel, megmasszirozzák a jelentkezőt. Az ernyők közt élénk "masszázsi, masszázsi" kiáltással, és borzalmas illatfelhővel kínálják szolgáltatásukat. Természetesen ezt a tevékenységet is üldözi a hatóság. A tengerből nézve megpillantottunk két, strandegyenruhás (fehér poló, short) közeget amint két felől igyekeznek bekeríteni egy "masszázsit". A lány, egy váratlan húzással, ruhástól, felszereléssel együtt, berohan a tengerbe. A rendőrök ide nem követhették, hanem a parton várakoztak, gondolván örökké nem maradhat a vízben. A lány maradt, derékig érő vízben próbált egérutat nyerni, így egyre távolodott tőlem. A végén már csak egy pici pont volt a nagy kékségben.
Caorle, nyár
