Nekem valahogy összekötődik a két dolog.
Azokkal érzem jól magam, akikben bízni tudok, és akik bíznak bennem is!
Ma vettem meg a karácsonyfát, jó nagyot, drágán, de egyszer egy évben megengedheti magának az ember!
Meg különben is jönnek a gyerekek, unokák, vejek, menyek.
De vissza a bizalomhoz!
Iskola igazgatóként, a Kék Iskolában 17 évig, ez tartotta össze a gyerekeket, szülőket, és a munkatársaimat.
Most veszem észre, mikor már elhagytam Őket, hogy bíztunk egymásban. Arról beszélgetünk, ha találkozunk, hogy nem volt hátsó gondolat bennünk, azt mondtuk, amit gondolunk, amit megígértünk, azt úgy is gondoltuk. Talán ezért tudtunk sikeresek, lenni.
Október óta dolgozom az Önkormányzatban, mint kerületi képviselő.
Csak decemberben mondtam el „szűzbeszédemet”. Addig igyekeztem tapasztalatot szerezni, „mi a dörgés”.
Na, mondhatom!
A többség érzékenységét az éri el, ha jól odamondogathat az ellenfélnek.
Volt egy napirend novemberben, a kerület kb. 1000 tanulóját érintette. A jövő generáció neveléséről, az elavult módszerek felcseréléséről lett volna szó. Senkinek nem volt véleménye!
Ez nagyon felháborított. Elmondtam, hogy mi az állampolgárok bizalmából vagyunk itt, nem azért, hogy egymás hajának essünk!
Mert, én bízom abban, hogy az ott ülő harminchármak egyszer rájönnek arra, hogy mivel bíztak minket!
Advent van, a várakozás napjai telnek, boldog szép Karácsonyt kívánok mindenkinek!
