Pénteken volt a Kék suli 30 éves.

Kicsit furcsa érzés volt hét hónap után, ismét bemenni az iskolába.

Nem szeretem a nagy szavakat, de fantasztikus érzés volt, hogy a Vág és a Bessenyei utca között végig autók parkoltak, és az épületbe bejutva legalább 200 puszit kaptam.

Piilanatok alatt úgy éreztem magam, mint az elmúlt 17 évben, szinte minden nap. Felnőtt tanítványok, barátok vettek körül. Nem győztük elmondani mi történt velünk "azóta".  Mikor felértem az emeletre, ott volt kollégáimat találtam. Sajnos, legtöbbjük már szintén, csak volt "kéksulis". 

Ott este, valaki azt mondta, hogy nagy kár, hogy az iskola szellemisége után a falak is leomlanak, de, szerinte, az iskola fennmarad, amíg élnek  kéksulisok!           Tanítványaim, kollégáim, barátaim, mi kéksulisok maradunk, akár hány évesek leszünk! Valami, talán Ti tudjátok, hogy mi, összetart bennünket!

Ezért, találkozzunk minden évben, a Pannónia utcában,  reméljük az emléktábla megvalósul!                                                                                                     Van egy közelebbi ötletem is. Meghívlak Benneteket Bodonyba, május 9-én egy jó ebédre és további beszélgetésre. Írjatok, hányan jöttök, hogy eleget főzzek!             

 Csókollak Benneteket!