Jártam a várost, kerestem az ünnepet. Minden "nevezetes" helyen voltam. Tetszett, hogy esett az eső, mint azon a napon. Szép volt az ünnepség a Muzeumnál. Jó volt a parton érezni a permetező esőt. Kora délután Petőfihez látogattam. Demszky okosan beszélt, nemzeti összefogást sürgetett, hiszen nehéz helyzetben van az ország. Nemzeti összefogás hozott eredményt 161 és 20 éve is. Jó volt, hogy most nem kellett rendőrök elől futnom! (Talán már nem is bírnám.) Rossz volt, hogy az utcán ismét láttam rémült gyerekeket és öregeket. Ők ünnepelni akartak! Aki ezt szétveri, nem hazafi! Aki nem hallgatja meg a másikat, az alkalmatlan a párbeszédre! Aki szavakkal gyilkos indulatokat szít, maga gyilkosságok okozója lesz. Magyarországnak felemelt fejű, egymást megértő, okos polgárai vannak! Ne hagyjuk, hogy a tomboló, rasszista, kirekesztő kisebbség elnyomja a többség hangját! Szent István óta sokféleségünkben van az erőnk! Ma is sokfélék vagyunk, használjuk, hát ezt az erőt!
Az én március tizenötödikém
2009.03.15. 17:43 | tarjanandras | 1 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://tarjanandras.blog.hu/api/trackback/id/tr311003891
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
emő27 2009.03.18. 11:21:31
Kedves Mindenki!
Én is kerestem az emberekben az ünnepet, de nem hogy az embereken de még a ruhájukon de nem láttam az ünnep egy kis jelét sem. Igaz a rendezvényekre nem mentem, de ahogy a városban jártam alig láttam kokárdát az embereken. Amikor még "kéksulis" voltam ez az ünnep a városi rendezvényekről szólt, arról, hogy szívesen elmegyek valahova és megnézem a Nemzeti Múzeumnál az előadást, megtisztelem a különböző előadókat azzal, hogy végighallgatom a végén megtapsolom a produkciót, és igen ha éppen olyan akkor könnyeket is csalt a szemembe az emlékezés. Mára ez eltűnt, és nem azért, mert nem érdekel már az ünnep, hanem mert sajnos elvették a kedvem az ünnepléstől azok akik nem tisztelik a múltat.
Jó volna megint egy olyan nap, -nem is ünnep csak egy nap- amikor nem kell rettegni és nem egymásra acsarognak az emberek, hanem békében, ünnepi hangulatban, tisztelettel fordulva az elődök felé- akik nem mellesleg a hőbörgők, ünneprontók felmenői is voltak -. élnénk.
Hirtelen ennyi, ami eszembe jutott- nem ez nem igaz, sokkal több minden, de arra itt kevés a hely- .
Üdv:
Emő
Én is kerestem az emberekben az ünnepet, de nem hogy az embereken de még a ruhájukon de nem láttam az ünnep egy kis jelét sem. Igaz a rendezvényekre nem mentem, de ahogy a városban jártam alig láttam kokárdát az embereken. Amikor még "kéksulis" voltam ez az ünnep a városi rendezvényekről szólt, arról, hogy szívesen elmegyek valahova és megnézem a Nemzeti Múzeumnál az előadást, megtisztelem a különböző előadókat azzal, hogy végighallgatom a végén megtapsolom a produkciót, és igen ha éppen olyan akkor könnyeket is csalt a szemembe az emlékezés. Mára ez eltűnt, és nem azért, mert nem érdekel már az ünnep, hanem mert sajnos elvették a kedvem az ünnepléstől azok akik nem tisztelik a múltat.
Jó volna megint egy olyan nap, -nem is ünnep csak egy nap- amikor nem kell rettegni és nem egymásra acsarognak az emberek, hanem békében, ünnepi hangulatban, tisztelettel fordulva az elődök felé- akik nem mellesleg a hőbörgők, ünneprontók felmenői is voltak -. élnénk.
Hirtelen ennyi, ami eszembe jutott- nem ez nem igaz, sokkal több minden, de arra itt kevés a hely- .
Üdv:
Emő
