Jó nagy pofont kapott a pártom! Még, a kialvatlanság okán nem tudom értékelni, hogy nevelési célzattal, vagy azért, hogy felejtsük el a politikát. Mióta felnőttem, még ha nem is neveztem így, liberálisan gondolkodom, azok közt az emberek közt éreztem jól magam, akiknek gondolatai szabadok voltak, befogadók emberi és lelki szinten egyaránt. Volt is ebből sok baj az „átkosban”!
Enyhültebb idők jöttek, majd a rendszerváltással a szabadság! Őszintén mondom, lubickoltam ebben, a békés „forradalom” nagyon ízlésem szerint való volt. Lassan huszonegy éve a Jurta Színházban úgy döntöttünk, legyen pártunk. Így született meg a Szabad Demokraták Szövetsége. Az Elvi Nyilatkozatban megneveztük elődeinket: Széchenyi Istvánt és Kossuth Lajost, Eötvös Józsefet, Jászi Oszkárt, Kéthly Annát, Bibó Istvánt, Szabó Zoltánt, Nagy Imrét és Donáth Ferencet. Ma is vállalom!
A Szabad Demokraták vezetői, akkori arcaink, példaképekké váltak. Az Elvi Nyilatkozatban megfogalmazott politikai és szociális jogok megvalósítása ma is életcélom! Ilyenek:
- a vélemény- és szólásszabadság,
- a politikai jogok,
- a gazdasági kiszolgáltatottság elleni védekezés joga,
- az állampolgári jogon járó létminimum ma és a jóléthez való jog holnap.
Jól működött a párt ellenzékben, az első ciklusban. Volt szervezeti élet, figyelembe vették véleményünket. Először 1994 után éreztem a kölcsönös bizalmat megbicsaklani. Pozíciókért folyó harc jellemezte egyes vezetőink magatartását, vállalhatatlan megalkuvások (kompromisszumnak nevezték) követték egymást. A négy ellenzéki évet követően mindez megismétlődött, a pozícióharc, az elvtelenség és a vezetők gyengesége egyre mélyebbre taszította elismertségünket.
2006-ban nagy eufória közepett elveszett az a kevés is, ami még megmaradt elveinkből. A liberális gazdaságpolitika jegyében, úgy gondoltuk, hogy megvalósíthatjuk, megváltó elképzeléseinket, a társadalom ellenében. A rosszul időzített reformok megtörtek vagy a gyáva partneren, vagy az ellenzék által feltüzelt társadalom ellenállásán. Legutóbbi „huszárvágásunk” a benn is vagyok, kinn is vagyok ellenzékiségünk volt.
Barátaim!
Ez a politika követhetetlen, nincs benne felelősség és nincsenek felelősök! Továbbra is, a régi szlogen, a ki, kit győz le, működik a párton belül! Nagy pofont kaptunk vasárnap: 2,2 %! Leírom, hogy lássátok! A szabad, demokrata emberek megbízható kiszámítható pártot, vezetőket akarnak választani.
Nem tudom, hogy a maradék 140000 otthon maradt, ki akart józanítani minket vagy másra szavazott, hogy tűnjünk el. Én bízom az előbbiben!
Úgy gondolom, akkor használ ez a pofon, ha képesek vagyunk változni, jó liberális módjára! Ha ismét fontos lesz a valódi vélemény és szólásszabadság, ha az SZDSZ felvállalja adósságait, amit megígért, de nem teljesített, a létminimumhoz és a jóléthez való jogot. Ha ma azok veszik kezükbe az irányítást, akik következetesek, szavahihetőek, és igen barátaim: hitelesek!
Mert, vannak ilyenek a pártban, csak találjunk egymásra!
(Népszava, június 14)
