Az olasz strandokon megszokott, hogy türülközőt, csecse-becsét, olcsó bizsut árulnak. Egész nap róják a forró homokot, hatalmas súllyal a vállukon. Az árusok többnyire színesbőrűek. Néhány éve még a hatóság üldözte, ma, legalábbis Olaszországban megtűrik őket. Hiszen dolgoznak, keresletet elégítenek ki. Soha nem vásároltam eddig tőlük. Idén feleségemnek megtetszett egy pofás, keleti mintákkal díszített nagy takaró. Fiatal fekete fiú árulta. Megnéztük. Kérdezem: mennyi? Megmondja. Mondom nincs annyi pénzem, de ezt a zöldet ne adja el, holnap megvesszük. Rám néz, mondja, itt hagyom nálatok, majd holnap kifizetitek. Megjegyzem péntek délután volt, szombat turnusváltás. Meghatott a bizalma, szombat délután jött csak a pénzéért. Eddig sem hittem a mocskos kormánypropagandának, de ezt a fiút szívembe zártam. Bizalmáért, meg ahogy nézett ránk.
Bevándorló
2015.08.16. 14:14 | tarjanandras | Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://tarjanandras.blog.hu/api/trackback/id/tr717710444
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
