Még a múlt század hatvanas éveiben egy tanyai iskolába helyeztek, egyetemi diplomával. Hogyan történt? Ez egy másik történet. Majd máskor elmesélem. A legközelebbi falu 6 kilométerre volt. A környező tanyákról jártak be a gyerekek. Délelőtt az alsósok, délután a felsősök. Ha nagy hó esett, a TSZ traktorral vágott utat, hogy a gyerekek eljussanak az iskolába. Villany természetesen nem volt. Takarítanom, fűtenem nekem kellett. Hatkor keltem befűteni, hogy hidegtől gémberedett tagjaik kiengedjenek. No, egy ilyen téli napon meglátogatott a szakfelügyelő. Tanítás után megbeszéltük a tapasztaltakat. Különös kifogása nem volt. Egy hét múlva megjött a JEGYZŐKÖNYV! Tele dörgedelemmel! Különösen tetszett, hogy mint írta, a kartárs nem megfelelő öltözékben jelent meg, ez nem szolgálja a tanulóifjúság szocialista szellemű nevelését. Farmernadrágban voltam.

Ez jutott eszembe olvasva a Pedagógus Etikai Kódexet, mely az új 2015-16-os tanévtől szabályozni fogja a tanárok, tanítók „viselkedését”. Gondoskodnak arról, hogy senki ne lógjon ki a sorból. Szabályozzák a szoknya hosszát, befogják a pedagógusok száját. A Kódex szerint a pedagógusnak munkája során a nemzet érdekeit kell szem előtt tartania. Tehát nem a gyerekét! Etikai vétséget követ el, aki – a nemzet érdekével ellentétben - arra bíztatja a tanulókat, hogy ne gyűlöljék, inkább segítsék a menekülteket.

A Kódex szerint etikai vétséget követ el az a pedagógus, aki kritizálja vezetője, ne adj’isten a KLIK tevékenységét a munkahelyén kívül. Tehát aki őszintén beszél tanítványaival, a szülőkkel az büntetésnek néz elébe.

Deja vu érzésem megalapozott. Gondoskodik erről pártunk és kormányunk. Még egy hét, és itt a nemzeti tanévnyitó. A tanító nénik térden alul érő szoknyában, és állig begombolt blúzzal, a férfi tanerők élre vasalt nadrágban várják tanítványaikat az iskolában, ahol hazug ünnepi szólamok várják őket. Aki az igazra is akar majd tanítani, azt nagyon csöndben, a becsukott ajtó mögött teheti. Magyarország én nem így szeretlek!