Abban mélységesen egyetértek Tamás Gáspár Miklóssal (ÉS 2018.január 19.), hogy semmi közöm ahhoz mit eszik, mennyit iszik Orbán Viktor. Az sem érdekel, mit csinál otthon, a négy fal között. Sőt azt se szeretném, ha Kadhafi, vagy Ceausescu sorsára jutna. Orbánnal az a problémám, hogy élhetetlenné tette Magyarországot, ahonnan a munkaképes fiatalság nagy része elmenekül. Londonban élő unokámat kérdeztem, mikor jön haza? A válasz rövid, és jelentőségteljes volt: Oda? Orbánnal ezen felül is sok bajom van! Sorolhatnám. Az alkotmány megszüntetésétől, az az antidemokratikus választási rendszerig. A haverok vagyonhoz juttatásától, az ételosztások betiltásáig. TGM nagyon helyesen leírja: „Magyarország állapota kétségbeejtő – nem függetlenül az államvezető visszaéléseitől, alkotmánysértéseitől és törvényszegéseitől-„ No, de akkor miért „groteszk és visszatetsző fantáziálás” az, hogy ezekért börtön járhat. Vagy már ott tartunk, hogy a visszaélésekre, alkotmánysértésekre nincs paragrafus? Nincsenek illúzióim! Láttuk az első Orbán kormányt követő úgynevezett elszámoltatás kudarcát. Természetesen most nem ez a fő kérdés. Szükségünk lenne, egy nem csak saját parlamenti ülőhelyeivel foglalkozó demokratikus ellenzékre. Szükség lenne hiteles ellenzéki politikusokra, akikben a választók látják a jogállam visszaállításának garanciáját, a törvényesség helyreállítását. Ahol Orbán Viktor honfitársunk is egyenlő elbírálás alá esik.
(ÉS, 2018. február 1.)
