Persze tudom, hogy a 110 éves Gárdonyi Géza Általános Iskola a Radnóti Miklós utca 8-10 alatt található.

 

1949 szeptemberében, az első tanítási napon új tanító bácsit kaptunk.

 

Magas volt és vékony, szigorú ember benyomását keltette. Reggel 8 órakor bejött, megállt előttünk és azt mondta: fiúk /a lányok a Kresz Géza utcába jártak/ álljatok fel és imádkozzunk! Döbbent csend, majd valaki megszólalt a hátsó padokból: tanító bácsi ez már nem szokás. Most ő csodálkozott, és intett, akkor üljetek le! Persze mi nem tudtuk, akkor jött haza fogságból. Ő volt Móra M. Márton tanító úr. Abban az évben kisdobosok és úttörők lettünk. Tanulmányi versenyt hirdetett az osztályban, ha jól emlékszem Enders lett az első 7,0-es eredménnyel, mert akkor a 7-es volt a legjobb!

 

Ötödik és hatodik osztályban Pollak Imre volt az osztályfőnök, kedves, idős anekdotázó ember, no nem is bírt velünk a 6.a az iskola, és a környék „réme” lett. Sokat kóboroltunk a dunaparton, akkor még meg is lehetett fürdeni benne, anyáink legnagyobb rémületére. A lovagias ügyeket /ide nem illik, hogy mik voltak ezek/ egy lebombázott ház helyén, a Pannónia-Katona sarkon, rendeztük le. A kihívó döntötte el, hogy birkózással, vagy boxolással.

 

Szóval szükség volt egy kemény kezű emberre Kmetty György osztályfőnökre, aki ráncba szedett minket. Persze nyolcadikra ritkultak a verekedések. Sokat ácsorogtuk a Kresz Géza utcai bejáratnál, hogy szívünk hölgyét megpillanthassuk. Az okosabbak persze már a továbbtanulással voltak elfoglalva.

 

Azóta is eltelt ötven év. Megtaláltam akkori osztályfényképünket. Azt tudom, hogy Spät András Széchenyi díjas orvosprofesszor lett, a kis Glücköt meggyászoltuk. De hol vannak a többiek a Bokor, a Winkler, a Polefkó, a Somogyi ikrek és hol vagy kedves osztálytársam Maczika Béla?