Gál András Levente, jelenleg a Jó Állam fejlesztési koncepció összehangolásáért felelős kormánybiztos, leleménye, hogy a járási hivatalok kialakítását, azért tartja fontosnak, mert így az állam lába leér a földig.
Ebben a véleményben, nem is nagyon rejtve, megfogalmazódik a hatalom igénye arra, hogy Magyarországon megszűnjön az önkormányzatiság.
Legalábbis lényegileg!
A rendszerváltás egyik legfontosabb eredménye, a tanács (szovjet) rendszer felváltása a helyi önkormányzatokra. Az önkormányzatok a településeken biztosítják a demokrácia működését, a civilek bekapcsolódását a politikába helyi szinten, és ezen keresztül az ország életébe.
Az önkormányzás fogalma a gyakorlatban azt jelenti, hogy az adott helyi közösség függetlenül működik, és saját ügyeiben önálló döntési jogosultsággal rendelkezik.
Az önkormányzatok közel vitték az ügyek intézését az állampolgárokhoz.
Most új közigazgatási rendszer épül ki, mely fontos ügyekben kényszeríti a polgárokat utazásra, tőlük idegen területen kell megfelelniük a hivatal hatalmasságai előtt, ha dolguk kedvező intézését remélik.
Az új rendszerben, helyben csak olyan ügyek maradnak, mint például a közvilágítás, a temető, a közutak, a parkolás és közparkok fenntartása. Az iskolákat és az egészségügyet már elvették, folyik a csókosok kinevezése!
A települési önkormányzatok az új szabályozással elveszítik függetlenségüket, döntési jogosultságukat.
Nem tudom, ha két fiatal elhatározza, hogy házasságot köt, azt majd hol teheti meg? Az államnak a lábán kívül, még melyik testrésze ér majd a földig? Milyen jogokat vindikál magának? Csak nem?