A Pozsonyi út és a rakpart között 1911-ben épültek fel a Palatinus házak. 1876-ban megépítették a Margit hidat.  1896-ban megnyílt a Vígszínház. Ekkor kezdte elnyerni ez a terület mai arculatát. 1896-ban adták át a még csak részlegesen betelepített, akkor II. Lipót nevét viselő Szent István körutat. A múlt század tízes, húszas éveiben kezdődött meg, a ma ismert Újlipótváros beépítése, elsősorban korszerű lakóházakkal. Lebontották a Suhajda-telepet, mely tulajdonképpen nyomortelep volt. Fokozatosan kitelepítették az ipari létesítményeket. Ezek elsősorban malmok volt

Az épületeket Vidor Emil tervezte, a Németországban megismert Jugendstil irányzat szerint. Bennük beépített porszívó, és margitszigeti termálvízzel működő központi fűtés is volt.

Mikor e házak egyikében laktam a beépített porszívónak, és a központi fűtésnek már híre hamva sem volt. Kárpótoltak a nagy terek, a panoráma, és a Pozsonyi út nyüzsgése. No meg a barátok, akik itt laknak, ha még nem emigráltak.

Gyönyörködni valók a belső terek is. A kovácsoltvas rácsok a függőfolyosón, és a liftajtók. Persze ennek egy része is a háború, vagy a vandál átépítések áldozata lett. Erről jut eszembe, hogy a Duna parti oldalon az ötvenes években beépítették a franciaudvart, hogy pártembereknek legyen hol ebédelnie. Ez a hatalmas építmény évtizedek óta üresen áll. Egyes, nem egészen megbízható, források szerint a volt éttermet alagúttal kötötték össze a pártszékházzal. (Ma ez a Képviselői Irodaház.)