A Széll Kálmán tervbe bújtatva megtudtuk, hogy várható a tankötelezettség leszállítása 15 éves korra a jelenlegi 18 helyett. Nemrég, szintén kormányzati politikus javasolta a büntethetőség korhatárának leszállítását 14 évről 12 évre.
Holott az elmúlt hetekben közölték, hogy a „társadalmi párbeszéd és a szakmai egyeztetések során bebizonyosodott, hogy mind a civil szféra, mind a pedagógustársadalom többsége régóta várta, és kedvezően fogadta a köz- és a felsőoktatás értékelvű, emberközpontú, a minőség javítását szolgáló átalakítását.” (Nemzeti Erőforrás Minisztérium 2011. január 7.) Ezeket a rendelkezéseket nevezi a minisztérium emberközpontúnak?
Lássuk csak, miről van szó!
A 15-18 éves korosztály létszáma Magyarországon több mint félmillió fő. Ők jelenleg tankötelesek, iskolába járnak és reményük van arra, hogy érettségivel szakmát tanuljanak, főiskolára, egyetemre mehessenek. Nyilvánvaló, hogy ismét a társadalom leszakadó rétegeitől veszik el a felemelkedés esélyét. A már amúgy is nyomorba taszított (adótörvény, 11 százalékos munkanélküliség, három hónapra csökkentett munkanélküli segély) családok gyermekei egész életükre szólóan kerülnek reménytelen helyzetbe!
Mert a mai helyzet sem rózsás. Hazánkban a nem dolgozó 20-59 év közötti népesség harmada csak nyolc általánost végzett, 57 százalékának nincs érettségije. A képzetlen munkanélküliek ötöde roma, a hátrányos helyzetű kistérségek falvaiban pedig 200 ezer, nagyobb településein további 60 ezer iskolázatlan munkanélküli él. A képzetlenek általános készségei (írás, szövegértés, probléma megoldás) gyengék, így alkalmazkodási képességük is az. Az intézkedés hatására a mai 474 ezer fős munkanélküli sereg több százezerrel nőhet.
Taigetosz legendájáról a korabeli krónikás, Plutarkhosz, így számol be:
„Az újszülött csecsemővel apja nem rendelkezett, hanem karjába vette, és elvitte a Leszkhé nevű helyre, ahol a törzsek vénei összegyülekeztek és megvizsgálták a kisdedet. Ha idétlen vagy nyomorék volt, bedobták a Taügetosz szakadékába azzal a meggyőződéssel, hogy nem előnyös sem a gyermeknek, sem az államnak, ha egy születésétől kezdve gyenge és életképtelen ember életben maradt.”
A Fidesz-KDNP vénei tizenöt évet engedélyeznek, és akkor döntenek, kinek az élete, tanulása, munkája előnyös az államnak. Kérdés, meddig tűrnek a kitaszítottak?
...vagyis Para-Kovács Imre volt az Újlipótvárosi Liberális Klub vendége szerda este a Balzacban. Mint minden hónapban, most is szabad szóra éhes népes hallgatóság volt kíváncsi a vendégre. Általában felteszek néhány bemelegítő kérdést, ezt a vendég valamely közös érdeklődésre számot tartó "előadása" követi. A második órában összegyűlt barátaink kérdeznek, véleményeznek, vitatkoznak, hol a vendéggel, hol egymással. Most ez a dramaturgia alapjaiban bomlott fel. Három előkészített kérdésemre (mióta Para, mit tud Wahorn leégett házáról, érzi-e a kialakulóban lévő öncenzúrát) Para igen bőséges választ adott, tűrte csipkelődéseinket, ha kellett vissza is csípett. Segített magunkat is kritikával szemlélni, öniróniája, humora oldotta a bennünk lévő frusztrációt. Nőtt bennünk az 5-HT (bocsánat szerotonin) szintje, melyről tudjuk, hogy fontos szerepet játszik a hangulat, hányinger, szexualitás szabályozásában. Hangulatunk egyértelműen javult, napi rendszeres hányingereink lekűzdéséhez muníciót kaptunk, a harmadik meg otthon derült ki! Nekünk,szétaprózott liberálisoknak most nagyon fontos a vesztett önbizalom visszaszerzése. Túlélési technikánk, szerinte, nem is lehet más, mint ezt a szétaprózottságot meg kell szüntetni. Saját hajunknál fogva kell kirángatni magunkat! Szerintem igaza van!
Nagyon jól éreztem magam vasárnap délután! A Wallenberg szobor tövébe több száz budapesti jött el ünnepelni. Budapesten 66 éve ért véget a II. világháború. Véget ért egy olyan rendszer, melyben az állampolgárok egy részét tervszerűen elpusztították. Magyar emberek magyar embereket vittek haláltáborba, az utolsó hónapokban pedig a helyszínen az utcán, a Duna parton gyilkoltak a nyilas hordák. 1945 február 13-án Budapest felszabadult. Véget ért a félelem, a rettegés! Úgy gondoltuk, új demokratikus köztársaságban élhetünk! Nem így lett! 1948-ban új, tartósabb diktatúra kezdődött, újabb áldozatokkal. 1956-ban, egy pillanatra, felderült a remény, de újabb megtorlás, majd egyre enyhülő diktatúra következett.
Szerda este az Újlipótvárosi Liberális Klub vendége volt Dési János. Fő téma, természetesen a médiatörvény volt, melyről János, részben humoros, múltbeli élményeit is felvillantotta.
és főleg optimistán tekint a jövőbe.
