Tarján András blogja

Pedagógus kollégáim bizonyára emlékeznek erre a rövidítésre! A többiek kedvéért elmondom, hogy nem a kalauz nélküli villamosokról van szó, hanem a képesítés nélküli pedagógusokról.

A hetvenes években, főleg kis településeken, nem volt megfelelő számú diplomás pedagógus, ezért érettségizett fiatalok állhattak katedrára, tanítottak, osztályoztak. Az igazság kedvéért hozzá kell tenni, hogy közülük sokan később elvégezték a főiskolát, és voltak, akikből remek tanítók, tanárok lettek.

A szakmai kár, amit, az olykor még a helyesírással is hadilábon álló, képesítés nélküliek okoztak felmérhetetlen. A pálya presztízse soha nem volt magas, de ezek után a béka ülepe alá csúszott. Hányszor hallottam, hogy ezt én is meg tudom csinálni, ez nem egy szakma, stb.

Azt hittem ezek az idők végleg elmúltak! Aztán a napokban a Fidesz parlament törvényt hozott arról, hogy a tanulási nehézségekkel küzdő gyerekeket a jövőben akár olyan pedagógusok is oktathatják, akiknek nincs erre képzettsége.

Kikről van szó? Akik diszlexiások, diszkalkuliások vagy más tanulási nehézségekkel küszködnek. Tehát, akiknek legnagyobb szüksége lenne értő, szakszerű segítségre.

Nem túloz az, aki Taigetosz törvényről beszél! Ez egybecseng az Orbán kormány gondolkodásával, hogy a gyengébbet el kell taposni. Egybecseng a középiskolai létszámok csökkentésével, a CEU törvénnyel. Jó lesz nekik a közmunkának csúfolt rabszolgamunka, ahol kiszolgálják, éhbérért a kiváltságosokat.

Megrázó Dragomán György bejegyzése, aki egy kiváló pedagógusnak köszönheti pályáját.

Így ír erről: „A saját példám talán megmutat valamit abból, hogy meddig juthat az ember, ha segítik és elfogadják, és nem megnehezítik az életét.”

Ebből az országból menekül, aki tud!

„Legyen a jelszó: „Aki magyar velünk tart!” –írja Soproni András az ÉS Páratlan oldalán. (2017/16., április 21.) No, ezzel teljes mértékben egyetértek. Az írás egyéb mondandója, ami szerint a „Ruszkik haza” most azt jelentené, hogy nem kérünk az ide települt orosz vállalkozókból, vagy az orosz turistákból, a helyzet teljes félreértése.

Megmozdult valami nálunk is. A Budapesten és hál’isten más városokban is ébredező tüntetők felismerték, hogy az 56-os jelszó ma is aktuális. Ma nem az itt állomásozó szovjet hadsereg hazazavarásáról van szó, hanem Orbán gusztustalan törleszkedéséről Putyinhoz. Azt jelenti, hogy nem kérünk az orosz érdeket szolgáló CEU törvényből, az orosz atomból. Nem szeretnénk, ha a média orbáni megzabolázása előbb-utóbb az újságírók meggyilkolásához vezetne. Milyen jellemző, hogy az un. külügyminiszter lengyel interjújában így beszél: „Ön lengyel, ön itt él. … Én nem vagyok lengyel, nem itt élek, nincs lengyel gondolkodásmódom. Magyar vagyok, és megvan a magunk történelme. Mi nem tekintünk fenyegetésként Oroszországra. Pont.” Ez a Szijjártó kilenc éve még az orosz követség előtt tüntetett a Grúzia elleni orosz agresszió miatt.

Kedves Soproni András!

Nem az orosz emberekkel van bajunk ma sem, mint hatvanegy évvel ezelőtt sem. Kedvenc íróim egyike Ljudmila Ulickaja. Nem velük, hanem a területszerző háborút folytató, diktatórikus  orosz politikával, és magyar tanítványaival. Ezért: Ruszkik haza!

Tarján András

(ÉS  Visszhang, 2017/18.május 5.)

 Na, most biztosan nem leszek népszerű! Különösen az édességmámort ígérő ünnepek előtt. A NUTELLÁRÓL van szó. Mert a nutella gyártása bizony súlyosan károsítja a természetet. A Ferrero cég pálmaolajat használ fel a Nutella gyártásához, és ezzel közvetett módon hozzájárul az erdőirtáshoz és a globális felmelegedéshez.

Egyre több őserdő helyére telepítenek ugyanis pálmákat, melyekből rettentő olcsón lehet kinyerni a zsiradékpótló pálmaolajat. A Ferrero pálmaolaj-felhasználásának majdnem 80 százalékát Malajziából biztosítja, a fennmaradó hányadot pedig Pápua Új-Guineából, Brazíliából és Indonéziából.

Ahová egyszer olajpálma-ültetvény kerül, ott soha többé nem nő erdő, mivel az olajpálma gyökereiben olyan gátlóanyag termelődik, ami kiöl minden más növényt, ráadásul évtizedeken keresztül makacsul a talajban marad. A nagy környezetvédelmi szervezetek arra is rámutatnak, hogy az ültetvények szaporodása nemcsak az esőerdőket veszélyezteti, de közvetve több olyan állatfajt is kipusztulással fenyeget, mint a tigris, a szumátrai elefánt vagy az orangután.

Tehát, ha nem veszünk, eszünk NUTELLÁT, megmentünk egy csomó elefántot! Boldog Karácsonyt mindenkinek!

                                                                                 A fővárosi önkormányzat arról döntött 2015. június 23-i ülésén, hogy támogatja a 2024-es budapesti nyári olimpiai és paralimpiai játékok pályázatát.

Az ellenzéki pártok vezetői gyors sajtótájékoztatót tartottak a közgyűlés megkezdése előtt, amelyen kiderült, hogy az MSZP és a Jobbik fenntartásokkal ugyan, de támogatja az olimpia megrendezését.

A kormánypárti és az ellenzéki képviselők egyetértésben döntöttek, arról hogy beláthatatlan költségbe verik a város és az ország lakosságát.

Egy olyan város képviselő testülete, mely városban életveszélyes a metró közlekedés, rohadnak a kórházak, és burjánzik a korrupció.

Főpróbaként vizes világbajnokságot rendezünk, melynek költségeiről kiderült, hogy az eredetileg tervezett 40 milliárd forint nem elég. Pillanatnyilag 90 milliárdon áll a mérce.

Vissza az olimpiához. Tegnapi hír, hogy a következő, a tokiói olimpia költségeit ma három és fél milliárd dollárra becsülik. A budapesti tervezett költsége 2000 milliárd forint. Az eredetileg tervezettet 1960 óta soha nem tartották be. Ha csak duplájával számolunk ez Budapest éves költségvetésének tizenháromszorosa! A főváros 2016 évi költségvetése 313 milliárd forint kiadással tervezett.

Ha körülnézünk Athénban, vagy Rióban láthatjuk, hogyan pusztulnak az olimpia heteire épített létesítmények.

Cui prodest?

Kinek az érdekeit szolgálná ez a horribilis kiadás? Kinek a dicsőségét szolgálják a látvány beruházások? A kétheti talmi csillogás? Kinek a zsebét hizlalják majd a milliárdok? Nincs kétségem! Többen halnak meg majd éhségtől, fagytól. További százezrek menekülnek el az egyre élhetetlenebb országból. Lyukas, szakadt ruhánkra újabb rikító foltok kerülnek, hogy szegénységünk még nyilvánvalóbb legyen.

Új őrület terjed országszerte: Black Friday (fekete péntek). Először valamilyen terrorszervezetre gondoltam, vagy egy új heavy metal együttesre. De nem, mert a boltok, áruházak hirdetik így rendkívüli árleszállításaikat. Engem picit zavart, hogy ez a péntek 72 órás, szombaton és vasárnap is tart.

Amikor FB ismerőseim közül sokan kiakadtak ezen, elgondolkodtam. Természetesen egyéb, már régebben, importált szokásokat is ördögtől valónak nyilvánítottak. Így a szerelmes Valentin napot és a sütőtökös Halloweent is.

Mert nem magyar!

Hát akkor nézzük csak, úgyis közeledik a karácsony! Minden magyar karácsonyfát állít, mert ez már hagyomány, függetlenül a vallástól. Pedig a XVI. században karácsonyfának még a földesúrnak adóként beszállított tüzelőt nevezték. Csak a XIX. század második felében állítottak fenyőt hazánkban, először állítólag Brunszvik Teréz.

Hát így állunk, ezzel a hagyományunkkal. El tudom képzelni, hogyan okádtak tüzet az akkori fészbukozók 1850-ben a karácsonyfára.  

Nem akarok a régmúlt idegenből jött dolgai közt kotorászni. De az akkori magyar átkozhatta a krumplit, paprikát, paradicsomot, sőt a dohányt is.

Szokásaink, divatjaink változnak, nem mindig jó irányban. Furcsálkodunk, hogy szombaton is péntek van. Az idő komoly rosta. Ami fennmarad, amit megszokunk, az a miénk lesz. Csak nehogy megint tűzifát is kelljen adóznunk a földesuraknak.

Már csak néhány napja van Áder Jánosnak, hogy kiírja az úgynevezett kvóta népszavazást. Ezt az Orbán kormány azzal indokolja, hogy nem akar befogadni az Európai Unió által rákényszerített sok ezer menekültet. Maga az indok is hazug, hiszen szó sincs kényszerítésről, másrész néhány száz háború elől menekülő ember ideiglenes elhelyezéséről van szó. Ez a referendum méltó folytatása annak a gyűlöletkampánynak, melyet a kormány már jó két éve folytat. Nem mondom jól fizetett eddig! Hiszen a ’14-es választások megnyerése óta folyamatosan hoz a konyhájukra. Kezdődött a magyar nyelvű óriásplakátokkal, melyeket az arab anyanyelvű menekülteknek szántak. Folytatódott a Keleti pályaudvarnál, ahol mesterségesen felduzzasztották a szerencsétleneket, lássátok emberek, ilyenek ezek, ezektől fog Orbán megvédeni. Majd, amikor ez kezdett kellemetlenné válni, gyorsan továbbhajtották őket. („Megvédjük Európát?”) Aztán, hogy a Fidesz elvesztette kétharmadát, ismét ráerősítettek a „migráncs ügyre”. Kampány üzemmódba kapcsoltak. Ismét vannak óriásplakátok, természetesen magyarul, de most Brüsszelnek üzennek. Így válik életveszélyessé ez a politika. Így lett ismét időszerű az unión kívül is van élet orbáni mondata. Dörgölőzés Putyin lábaihoz a nagy pávatáncos koreográfiájának szerves része. A művész Brüsszelben kecses menüettet jár, itthon harcos kardtáncos. Miről van itt szó? Hogyan viszonyuljon ehhez az aljas játékhoz a magyar demokrata oldal. Van egy olyan válasz, hogy pfuj, ebben mi nem veszünk részt, inkább otthon maradunk, nézzük az esedékes sorozatot a tévén. Ezek az igen tisztelt politikusok úgy gondolják, a semmit tevés majd ráébreszti a választókat arra, hogy ha kisujjukat sem mozdítják, megszűnik a rendszer, szájukba repül az a bizonyos. Bezzeg a csalásra épülő választási rendszerben való részvételnél nem voltak ilyen finnyásak. Ja, akkor csurrant-cseppent valami?

Nézzük, hogy is szól a kérdés?  „Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő betelepítését?”

Az én kérdéseim:

• Magyarország az EU tagja?
• Vállalt az ország ezzel járó kötelezettségeket?
• Élvezzük azokat az előnyöket, melyeket ez a tagság biztosít nekünk?
• Tagjai akarunk maradni az EU-nak?

Igen, igen, igen, és igen!

Ha nem magyarázzuk el a magyaroknak, mit jelent a tagság, akkor csak a görbe uborkáról szóló mesét fogják szajkózni!  Ha nem magyarázzuk el mit jelent az emberek, az áruk, a munkaerő szabad áramlása, akkor a gyere haza magyar „túrórudis” hazugságát fogják elhinni.  Ha nem magyarázzuk el, hogy miért élünk Európában több mint hét évtizede békében, akkor az ázsiai diktatúrák sorsára fogunk jutni.  Igen, magyar vagyok, hazafi, ezért tudom, hogy csak az európai népekkel együtt boldogulhatunk!

Mert az igazi kérdés az, amit az imént feltettem: „Tagjai akarunk maradni az EU-nak?”

IGEN!

Aki nem szavaz az igenre, az lusta, vagy gyáván meghunyászkodik. Nem a magyarok javát akarja.

Nem a Velencei tónál. Akkor kis betűvel írnám. Nem az iskola. Hiszen ez a Gárdonyi sokkal régebben Gárdonyi. Nekem ez volt a PAPÍRBOLT! Igen, csupa nagy betűvel! A Szent István körúton, a Nagy Ignác utca sarkán. Lehet akkor még Koháry utca volt, amikor először, kisgyerekként megcsodáltam a papírt, a ceruzákat, a tollakat, festékeket, kapcsokat, képeslapokat, ecseteket, redőnyös tolltartót. 75 évem alatt, ha csak tehettem,oda mentem, vásárolni, és gyönyörködni, vagy... csak gyönyörködni. Állíthatom, ott lettem szerelmese a papírnak, a tollaknak, a radírnak. Ott kaptam első radírvégű, majd töltőceruzámat. Ott vettem első töltő-, majd golyóstollamat. Ott mindent lehetett kapni! Segítettek, ha valamit nem találtam meg. Később Ápisz, majd Pirex lett. Szerelmem akkor sem lankadt. Nekem örökre a GÁRDONYI marad! Karácsonykor ez a szerelmem is meghalt. Ért már ilyen gyász sok. Legutóbb a Pozsonyi úton,az Amelie. De azt László Kálmán már elsíratta. Remélem nekem már kitart az itthoni készlet, de legkisebb unokámnak már nem ott veszem az első tollat.

Vagyis minden nap! Ezek a svédek teljesen elhülyültek, náluk vasárnap is lehet vásárolni. Szerintem, nem normálisak, ahelyett, hogy az állami TV-t néznék, vagy templomba mennének, ha valami nincs otthon, vásárolgatnak.

Amugy sem értem őket, az utcákon gyakran találkozom, nálunk gazdasági menekültnek, vagy terroristának nevezett alakokkal. Ráadásul nagyon barátságosan viselkednek. Egyikük finom kávét főzött nekem, a másik meg átadta a helyét a metrón.

Apropó, metró. Pontosan és csendesen közlekednek, nem rozsdásak és van belölük vagy nyolc vonal. Szörnyű! Oda jutok el velük, ahová csak akarok. Ezt én nagyon nehezen szoknám meg! Szerintem annak úgy kell lennie, hogy időnként kellemes füstszagot érzek (a’la Lehel tér) és akkor lehet várni a metrópótló buszra.

Séta közben elmentünk egy óvoda előtt. Benn sok is gyerek játszott vídáman. A gyerekek egyik része fehér, másik része fekete, sőt még sárga is volt köztük. Szerintem kettő meg az új bevándorlók gyereke volt. Elképedtem, minden gyerek barátságos és kedves volt, mind játszottak. Na azért volt itt még rendellenesség! Az óvók (vagy, hogy is mondjam?) több mint fele férfi. Hallottatok már ilyet? Svéd barátaimtól érdeklődtem, hogy van ez náluk? Elmesélték, hogy a gyerekeknek egyformán szükségük van nevelésük során férfira és nőre. Még mit ki nem találnak!

Még mást is! A GYES (nem tudom itt, hogy hívják) egy részét az apának kell kivenni. Kérdésemre, hogy akkor miből él meg a család, azt válaszolták, (nem akartam elhinni) hogy a nők nem keresnek kevesebbet, mint a férfiak. Sőt a svéd parlamantben a nők aránya 45% (nálunk 9%). Milyen munka folyhat ott? Meg is látszik Svédországon! Szóval már alig várom, hogy hazaérjek! Még megnézem hogyan eszik avokádós kaviáros szendvicset, áfonyás kardamomos kuglófot a Drottninggatanon. Nem értem, miért nem szenvednek! Na, nem bánom, megkóstolom én is! De sietek haza, hogy szombaton még megvehessem a vasárnapi kaját!

Még a múlt század hatvanas éveiben egy tanyai iskolába helyeztek, egyetemi diplomával. Hogyan történt? Ez egy másik történet. Majd máskor elmesélem. A legközelebbi falu 6 kilométerre volt. A környező tanyákról jártak be a gyerekek. Délelőtt az alsósok, délután a felsősök. Ha nagy hó esett, a TSZ traktorral vágott utat, hogy a gyerekek eljussanak az iskolába. Villany természetesen nem volt. Takarítanom, fűtenem nekem kellett. Hatkor keltem befűteni, hogy hidegtől gémberedett tagjaik kiengedjenek. No, egy ilyen téli napon meglátogatott a szakfelügyelő. Tanítás után megbeszéltük a tapasztaltakat. Különös kifogása nem volt. Egy hét múlva megjött a JEGYZŐKÖNYV! Tele dörgedelemmel! Különösen tetszett, hogy mint írta, a kartárs nem megfelelő öltözékben jelent meg, ez nem szolgálja a tanulóifjúság szocialista szellemű nevelését. Farmernadrágban voltam.

Ez jutott eszembe olvasva a Pedagógus Etikai Kódexet, mely az új 2015-16-os tanévtől szabályozni fogja a tanárok, tanítók „viselkedését”. Gondoskodnak arról, hogy senki ne lógjon ki a sorból. Szabályozzák a szoknya hosszát, befogják a pedagógusok száját. A Kódex szerint a pedagógusnak munkája során a nemzet érdekeit kell szem előtt tartania. Tehát nem a gyerekét! Etikai vétséget követ el, aki – a nemzet érdekével ellentétben - arra bíztatja a tanulókat, hogy ne gyűlöljék, inkább segítsék a menekülteket.

A Kódex szerint etikai vétséget követ el az a pedagógus, aki kritizálja vezetője, ne adj’isten a KLIK tevékenységét a munkahelyén kívül. Tehát aki őszintén beszél tanítványaival, a szülőkkel az büntetésnek néz elébe.

Deja vu érzésem megalapozott. Gondoskodik erről pártunk és kormányunk. Még egy hét, és itt a nemzeti tanévnyitó. A tanító nénik térden alul érő szoknyában, és állig begombolt blúzzal, a férfi tanerők élre vasalt nadrágban várják tanítványaikat az iskolában, ahol hazug ünnepi szólamok várják őket. Aki az igazra is akar majd tanítani, azt nagyon csöndben, a becsukott ajtó mögött teheti. Magyarország én nem így szeretlek!

Az olasz strandokon megszokott, hogy türülközőt, csecse-becsét, olcsó bizsut árulnak. Egész nap róják a forró homokot, hatalmas súllyal a vállukon. Az árusok többnyire színesbőrűek. Néhány éve még a hatóság üldözte, ma, legalábbis Olaszországban megtűrik őket. Hiszen dolgoznak, keresletet elégítenek ki. Soha nem vásároltam eddig tőlük. Idén feleségemnek megtetszett egy pofás, keleti mintákkal díszített nagy takaró. Fiatal fekete fiú árulta. Megnéztük. Kérdezem: mennyi? Megmondja. Mondom nincs annyi pénzem, de ezt a zöldet ne adja el, holnap megvesszük. Rám néz, mondja, itt hagyom nálatok, majd holnap kifizetitek. Megjegyzem péntek délután volt, szombat turnusváltás. Meghatott a bizalma, szombat délután jött csak a pénzéért. Eddig sem hittem a mocskos kormánypropagandának, de ezt a fiút szívembe zártam. Bizalmáért, meg ahogy nézett ránk.

„Hogy képes egy szűk klikk egy hatalmas, soknemzetiségű birodalmat évtizedekig az uralma alatt tartani? A rendszer a vidéki vazallusok lojalitására támaszkodott, ahol a csinovnyikok és a Moszkvától távoli helyi kiskirályok pontosan tudták, csak akkor van esélyük a túlélésre, ha feltétel nélkül alávetik magukat a diktátor akaratának.”( Baberowski: Felperzselt föld – Sztálin erőszakuralma)

Hogy képes egy kollégiumi szoba közössége néhány év alatt tönkretenni az éppen alakuló demokráciát, polgári körökből helyi kiskirályokat kinevelni? Hogy lehet helyi intézőkkel (polgármesterek) rabszolgává tenni a magyar települések lakóit?

„Az egykori ortodox papi növendék kegyúri rendszerében főpapi szerepet kreált magának, amiben lehetetlen volt ellentmondani neki. Az egyszemélyes diktatúra elfogadásában a hatalom gyengesége is vaskosan benne volt: rettegtek a véleménykülönbségektől, mert minden vita a bolsevik uralom végét jelentheti.” ( Baberowski: Felperzselt föld – Sztálin erőszakuralma)

Az egykori liberális fiatalember vazallusi rendszert alakított ki az országban, mindenről ő dönt, nem lehet ellentmondani neki. Aki nem engedelmeskedik, egzisztenciájával fizet.

„A hajléktalanok és tolvajok után Moszkvában 1938-ban a hadirokkantak, az amputált lábúak és a vakok kerültek sorra, Leningrádban a süketnémákkal végeztek.”( Baberowski: Felperzselt föld – Sztálin erőszakuralma)

A filozófusok, hajléktalanok üldözése után következtek a bevándorlóknak titulált menekülők. Újabban, aki nem ért egyet vele az nem magyar!

Ferenczi Krisztinával a Belvárosi Liberális Klubban beszélgettem két évvel ezelőtt. Beszélt mint színésznő, újságíró, és főleg mint közéleti harcos. Csillag Ádám felvételt készített. Ennek a felvételnek az írásos változata következik.

• Én: Szeretettel köszöntünk. Kérlek, amit akarsz, mondj el az életeddel kapcsolatban. Krisztina színésznő, aki többek közt játszotta Anna Kareninát, Pollyt, és ha jól tudom utoljára Szegeden voltál, ahonnan Ruszt Józseffel, és többekkel együtt távolítottak el.

FK: Ezt a politikának „köszönhettük”. Harminc év után egyik napról a másikra utcára tettek. Jött valami pártkáder, aki szakmailag a Ruszthoz semmiképp nem volt mérhető. Ez a rendszerváltás hajnalán történt, Komócsin volt a párttitkár. Ruszt bűne az volt, hogy az országgyűlési választásokon szembe mert szállni a rettegett Komócsin elvtárssal. Nem mesélem hosszan a történetet, harmadik gyermekem akkor született, így képtelenség volt, hogy akkor elkezdjek pendlizni. Visszaköltöztünk Pestre.

• - Hogy hívják a gyermekedet?

Kora reggel kimentem a kertbe. Néhány szál rózsával tértem vissza. Erre feleségem valami rejtett helyről, elővarázsolt egy üveg bort. Felköszöntöttük egymást, hiszen pedagógusnap van!

Ketten együtt több mint hét évtizedet töltöttünk a pályán. Volt miről beszélgetni! Természetesen először régi tanítványokról, akik már 40-50 év körüli „befutott” emberek, meg azokról, akiken hat éves korukban még „nem látszott”, hogy milyen sikereket fognak elérni az életben. Sok humoros eset is előkerült.

Aztán egy kicsit komolyabb irányt vett a beszélgetés. Hiszen gyakran találkozunk, a nemzet napszámosaival, akik tanítanak, és fiatal szülőkkel, kiknek gyerekei tanulnak. Zömük klikkes iskolában tanít, tanul. Közös tapasztalat, hogy a nyolcvanas évek közepétől megkezdődött a pedagógiai munka felértékelődése, mely a rendszerváltást követően kapott igazi lendületet. Ha zökkenőkkel is, de az iskola élete demokratizálódott. Törvényi szinten kaptak beleszólási jogot az iskola életébe a szülők, diákok. A pedagógusok számára jelentett perspektívát, hogy nőtt önállóságuk intézményi és osztálytermi szinten is. Segítséget jelentett, hogy az EU segítségével új programok, módszerek terjedtek el. A tantárgyi magolást felváltották az un. kompetenciák, melyek segítségével a tanulók nem tárgyai, hanem alanyai lettek a tanulás folyamatának. Megtanultak alkotni, elsajátították a demokratikus viselkedés, az együttélés szabályait. Aztán jött Orbán, Hoffmann Rózsa, és a KLIK! Hazug pedagógus életpálya modellel, 16 évre leszállított tankötelezettséggel, egytankönyvűséggel, az iskolák, egyetemek önállóságának megcsonkításával, a szülői és diákjogok elvételével, szóval az illiberális, antidemokratikus államnak megfelelő szabályokkal. A ma iskolájában a klikket szolgáló, jogaitól megfosztott igazgató irányítja a megfélemlített pedagógusokat, akik engedelmes közmunkásokat nevelnek a munkaalapú társadalomnak. Az egyetemeket is szigorú ellenőrzés alá fogják, hogy a jövő értelmiségének eszébe ne jusson önállóan gondolkodni. Akinek meg ez nem tetszik, lehet gazdasági bevándorló az EU boldogabbik felén!

Reményt csak az adhat, hogy a becsukott tanterem ajtó mögött még lehetnek önálló gondolataink, hogy vagyunk még néhány ezren, akik nyíltan tiltakozunk az ellen, ahogy ez a rendszer elrabolja, tönkre teszi Magyarország jövőjét.

Kedves kollégák! Ünnepeljük meg magunkat, még akkor is ha ma már Ady Endre nevét is eltávolítják némely iskoláról. Ünnepeljük azokat, akik kiállnak értünk, és a jövő generáció valódi érdekeiért.

Véget ért a tavaszi szünet. A sok kis és nagy iskolás ismét a padokban ül és várja, hogy öntsék fejükbe a tudást a boldog, jól megfizetett pedagógusok.

Az utóbbi hetekben sok érdekes dolog történt az óvodásokkal és az iskolásokkal.

Mórahalmon szépen öltözött óvodások felköszöntötték a kormányablakot, a jelenlévő felnőttek nagy örömére.

A váci gimnazisták nem szereztek örömet a kedves vezetőnek, mert nem mentek el biodíszletnek, amikor ő bebizonyította, hogy a Fidesz méltó utódja a márciusi ifjaknak.

Az orosházi diákok iskolájáról leverték József Attila nevét, „mivel az épület falai nem hirdethetik egy megszűnt intézmény elnevezését”. Akármit is jelentsen ez az Orosházi Református Egyházközség véleménye. Az önkormányzat az akciót anyagilag is támogatta.

Nyíracsádon az egyik legnagyobb magyar költő, Ady Endre sem járt jobban. Itt a Hajdúdorogi Egyházmegye döntése szabadította meg az iskolát régi nevétől. Újabban Szent Piroska névre hallgat.

Tehát visszatértek a diákok, és a pedagógus életpályamodellel átvert pedagógusok, hogy tovább építsék az orbáni Nemzeti Együttműködés Rendszerét (beceneve NER). Ebben a rendszerben a valamennyi tanár egy munkáltatóhoz, a jó nevű KLIK-hez tartozik. Igazgatója nem munkáltatója, csak a felső hatalom kiszolgálója. Ebben a rendszerben a diák az egységes Nemzeti Alaptanterv dogmái alapján tanul. Melyben, sok pedagógus tiltakozása ellenére, Nyírő József, és Wass Albert munkái ajánlottak feldolgozásra.

A NER hogyan szolgálja az új modell felépítését? Milyen szerepet szánnak az iskolának a modell felépítésében? Erre alaposan rámutat a terv, amely szerint a hetedikesek un. kompetenciatesztet fognak írni, és ennek alapján dől el, kinek-kinek mi lesz a sorsa. Tizenhárom évesen kiderül: te kisfiam közmunkás, te szakmunkás leszel. Te pedig, mivel szüleidnek megvan a módja rá (trafik, föld, fideszes kapcsolat) és különórán nyelvet is tanulhattál érettségizhetsz, lesz egyetemi diplomád. Felső kasztba fogsz tartozni! A többiek pedig majd vegetálnak, elvégzik azt a munkát, amihez neked nincs kedved.                       Kíváncsian várom, mikor jut majd eszébe néhány talpnyalónak, hogy Ady, és József Attila után Petőfi nevét is leverjék az iskola faláról?

A NER azonban bizonytalan lábakon áll! Nincs olyan ideológiai háttere, mint volt a rendszerváltásnak. Csak a nagyobb haszon eleve működteti, még egy ideig. A rendszernek ui. nincsenek támogatói, csak a Fidesznek. Ideig, óráig. Közös feladatunk, hogy enyhítsük a kárt, amit a Fidesz rendszer okoz a jövőnek, az iskolának.

 Korosztályom tagjai bizonyára jól emlékeznek, hogy a Kádár rendszer ifjúsági élcsapata, a KISZ (Kommunista Ifjúsági Szövetség) húsz éven át megrendezte az un. forradalmi ifjúsági napokat. A fiatalabbak kedvéért elmondom, hogy ez március 15, március 21. (Tanácsköztársaság), és április 4. (felszabadulás) megünneplésének összekapcsolása volt. A rendszer ideológiai céljait volt hivatott szolgálni. Ebben a hármasban természetesen egy fejlődési sort igyekeztek bemutatni, hogyan fejlődött a magyar forradalom emléke az internacionalista vonásokat is mutató Tanácsköztársaságon át a „beteljesülésig”, amikor is a Magyar Népköztársaság a „nagy szovjet nép” hűséges barátja és harcostársa lett.

Tudni kell, hogy március 15. az átkosban egy megtűrt, de gyanús ünnep lett. Ez megmutatkozott abban, hogy bár a forradalom után 1956 decemberében a kormány még hivatalos ünnepnappá nyilvánította, de öt nappal 1957. március 15. előtt „visszaminősítette” munkanappá. Csak az iskolákban volt tanítási szünet, iskolai ünnepségeket is csak a hatvanas évek elejétől tartottak.

Ekkor felsőbb utasításra a tanulókat az iskolában kellett tartani, nehogy részt vegyenek, a hetvenes években már egyre gyakoribb, ellenzéki megmozdulásokon. Sok középiskolásnak az ilyen szünnapi igazolatlan mulasztás komoly retorziót jelentett. Ezeket a tanulókat aztán éveken át nem vették fel az egyetemekre.

Ezzel szemben az általuk szervezett nemzeti, és nemzetközi ünnepek biodíszletéről mindig gondoskodtak. Május elsején a Felvonulási téren lelkes tízezrek köszöntötték a párt és az állam vezetőit, akik a dísztribünről mosolyogtak le szeretettel a felvonuló hálás népre. A lelkes és hálás tízezrek nagyon jól tudták, hogy állásuk, előmenetelük függ attól, hogy megjelenjenek, zászlókat, és a vezérek arcképeit cipeljék. Arra gondosan ügyeltek, hogy több legyen a vörös, mint a trikolor. A vonulás fénypontja a gyerekek és fiatalok megjelenése volt. A vezérek elé érve élőképet alkottak, melyet az iskolákban gyakoroltak, sokszor a tanórák rovására.

Ma még talán nem a vezér képével kellene a gyerekeknek vonulni. De ha így haladunk ez sem sokat várat magára! A mai központosító állam törekvései egybe esnek a múlt idiotizmusával. Mindenható szervein keresztül gyerekeket rendel kötelező ünneplésre. Két éve a nemzeti barackfa alá rendeltek mindenkit, idén az egész ország együtt szaval a „kedves vezető” nagyobb dicsőségére.

De a váciak, és sok egyéb település tanárai és diákja most közbeszóltak, nem kérünk az idiotizmusból! Van civil kurázsi! Még akkor is, ha ez Fördős Attila fideszes váci polgármesternek, és a CÖF-nek nem tetszik. A XXI. század fiataljait nem lehet dróton rángatni. Eldöntik önállóan milyen világban szeretnének élni.

Irigylem és félek is tőle. Irigylem, mert ilyen magabiztos, félek, mert ha akar, eltapos. Milyen magabiztosan beszél arról, hogy megsemmisíti az ukránokat. Ahogy megölette az újságírókat, ahogy börtönbe zárathat mindenkit, aki nem hódol be neki. Bezzeg én, azt a mocsok Simicskát sem tüntethetem el. Aztán itt van ez a sok riporter! Vajon észrevették, hogy megint nyaltam a szám? Jó, hogy itt van ez a Zoli! Ő hű emberem. Nem hagyja, hogy bárki, bármit kérdezzen. Meg a többiek. Balog, Hende, és a kis Szijjártó. Ők megbízhatók! Biztos nem árulnának el. Miről beszél Putyin? Ukrajnáról persze! Hogy nem gondolta komolyan, amit Minszkben aláírt. Mert erős! Ő tényleg azt csinál, amit akar! De, azért kicsit kínos, hogy itt volt múltkor az a német csaj, valami szankciókról beszélt. Nagyon viszket a seggem, megvakarom, mert én is azt csinálok, amit akarok! Most meg meghív Moszkvába. Ott lesz az észak-koreai kolléga is. Most nem válaszolok. Kicsit még nyalok neki! Biztosan örül, hogy tegnap leugrottam a szerbekhez! Ja, hogy koszorúzott kommunista emlékművet? Ennyit megérdemel! Mert lesz gáz! Sőt gáz van!

A Magyar Liberális Párt oktatáspolitikai célkitűzései közt szerepel, többek közt, hogy az általános tankötelezettséget vissza kell állítani 18 éves korra.

Pokorni Zoltán most felvetett ötlete két elemet tartalmaz. Egyrészt az alapfokú képzést nyolcról kilenc évre kell emelni (4 alsós és 5 felsős évfolyammal). Másrészt a tankötelezettséget tovább kell csökkenteni 15 éves korra.

A kilenc évfolyamos alapképzés nem ördögtől való, ilyet találunk az unió más országaiban is. Azt azonban tekintetbe kell venni, hogy az európai országokban más iskolaszerkezet működik, sok helyen szabadabb az átjárás az egyes iskolatípusok között. Nálunk a liberális demokrácia megerősödése idején létrejöttek a merev iskolaszerkezetet fellazító szerkezetek (12 évfolyamos, 6+6 osztályos, 8+4 osztályos iskolák). Ezek beépültek az iskolai struktúrába, és jól szolgálják a szociálisan hátrányos helyzetű, valamint a valamilyen területen tehetséges gyerekek érdekeit, előrehaladását.

Ugyanakkor, ha 9 éves általános iskolát hozunk létre, célszerű a kisgyerekkori képzést erősíteni. Hiszen a szociális hátrányokat ebben a korban lehet legsikeresebben kompenzálni. Ebben az esetben az az alapozó szakaszt kell megnövelni. A liberálisok célja, hogy az iskola ne a lemaradást erősítse, hanem minél több gyermeknek adja meg a közép és felsőfokú tanulmányok esélyét.

Felháborító, hogy Pokorni elképzelése szerint ezzel a kilenc osztállyal letudják a tankötelezettséget. Ez az elképzelés uniós direktívába ütközik. A lisszaboni stratégiában az áll, hogy a tagállamoknak mindent meg kell tenniük a korai iskolaelhagyás ellen. Mindezt azért írja elő az unió, mert egyértelműen az segíti a sikeres munkaerő-piaci belépést, illetve a tartós elhelyezkedést, ha valakinek van érettségije. A 15 éves kor ütközik az ENSZ gyermekjogi egyezményével is, amelyet Magyarország is ratifikált. A dokumentum leszögezi, 18 éves korig tart a gyerekkor, a tanulás pedig minden gyereket megillet. A leszállított korhatár a gyerekek közötti szelekciót erősítené tovább, ráadásul úgy, hogy az iskolákból kikerülő fiatalokra a biztos munkanélküliség, rosszabb esetben bűnöző életmód vár.

Véleményem szerint a változtatást alapos előkészítő munkának kell megelőznie. Válaszolni kell sok kérdésre! Hogyan őrizhetjük meg sokszínű iskolaszerkezetünket? Melyek azok a módszerek melyekkel hatékonyabbá teszik a korai képzés időszakát? Milyen feladatok várnak a pedagógusképzésre?

Azonban legfontosabb kérdés az, vajon mi célt szolgál az újabb ötletelés? Mi az Orbán kormány célja?

Ha ez így valósul meg, végképp leszakadunk. Mi egy olyan társadalomban hiszünk, melynek alapja a tudás! Olyan polgárokat akarunk nevelni, akiknek véleményük van, és azt hangoztatják is! Olyan nemzedéket, melynek tagjai megvalósítják vágyaikat. Olyan oktatásban hiszünk, mely fejleszti a készségeket, képességeket, és nem zárul le az iskoláskorral, hanem élethosszig tart. Hazánk jövendő polgárai ne Európa takarítói és segédmunkásai legyenek, hanem megbecsült szakemberei, ha tehetségük van hozzá vállalkozói. Az állami oktatásirányítás feladata, hogy ehhez megteremtse a feltételeket.

Biztonság és jólét kéz a kézben járnak. Megvédeni szabadságukat csak megfelelő gazdasági erővel rendelkező társadalmak képesek. Ez azokban az országokban valósul meg, melyekben érvényesül a jogállamiság, működnek a demokratikus intézmények. Azokban az országokban, melyekben az emberek származásukra való tekintet nélkül szorgalmuk, szakértelmük szerint boldogulhatnak A társadalom érdeke az lesz, hogy szolidaritást mutassanak a leszakadókkal, és biztosítsák az oktatáshoz való egyenlő hozzáférést. Ezekben a társadalmakban az emberek liberális elveket vallanak. Még akkor is, ha ma ez még nem tudatosult bennük.

Viták folynak itt a facebookon, ki tehet a 2/3-ról, ki tette lehetővé olyan rendszer létrejöttét, mely lebontotta a jogállamot, kik tehetnek arról, hogy hazánkban 4 millió ember éhezik?  Ezekre a kérdésekre akkor kapunk választ, ha megalkotjuk a szabadság kis köreit, és  lehetővé tesszük az emberek tájékoztatását, és meghaladhatjuk a jelenlegi borzalmas állapotokat! Ha nem beszéljük meg miért és hogyan rombol a nacionalizmus, és idegengyűlölet, és mindig hagyjuk, hogy rajtunk kívül keressük a megoldást végképp leszakadunk.

Biztonság és jólét kéz a kézben jár! Biztonságunkat elsősorban a bezárkózás, az erősödö, kormánypolitika szintjére emelt, rasszizmus veszélyezteti. Jólétünket a maffiaállam, az európai gondolat elutasítása.

Merjünk értelmesen vitatkozni minél szélesebb körben, vonjuk be a társadalmat merjünk érvelni, és hallgassuk meg a különböző véleményeket!  Azt fogjuk tapasztalni, sok értelmes, ma még tájékozatlan ember él hazánkban. Meg kell beszélnünk milyen társadalmat fogunk építeni Orbán után! Mert ezen múlik minden!

Mármint a kínai naptár szerint. Idén január 31-én kezdődött, és jövőre február 19-én ér véget. Bár mi holnap kezdjük az új esztendőt, de úgy gondolom nem árt, ha megpróbálunk ázsiai módon gondolkodni, a keleti nyitás jegyében. Nézzük mi az, amit megtarthatunk, és mit kell újragondolnunk! Kínában, mint nálunk is, petárdadurrogtatással búcsúztatják az óesztendőt. Ahogy hallom itt is folyik a durrogtatás, sőt a puffogtatás is. Ott nem szabad negatív jelentésű szavakat kiejteni. Nálunk sem! Lásd lakájmédia! A keleti oroszlán, és sárkánytáncot, kis hazánkban pávatánc helyettesíti. Tehát egészen jól állunk! Van néhány dolog, amit még meg kell tanulnunk. A pekingi, sanghaji ember piros ünnepi borítékba (hong bao) papírpénzt csomagol, és ezt adja át gyermekeinek. Mi, ha még van piros borítékunk csak jó tanácsot csomagolhatunk gyermekeinknek: fiam, lányom mielőbb költözz el innen!

Szóval még tart a ló éve. Érezzük, hiszen jó néhányszor lóvá lettünk téve! Azt hittük idén, hogy háromszor választhatunk szabad akaratunk szerint, pedig dehogy! Azt hittük liberális demokráciában élünk, aztán kiderült ez csak egy ócska illiberális, unortodox diktatúraféle. Azt is hittük, hogy jobban élünk majd, mint az elmúltnyócévben, nem fognak éhezni a gyerekek százezrei, és tisztességes munkához jutnak az emberek. Reménykedtünk, gyermekeink tanulhatnak, kiderült 16 éves kor után zömüknek csak a nyomor, vagy a bűnözés perspektívája jut tanulatlanul, képzetlenül. Persze, mondják a remény hal meg utoljára. De a ló évében a hatalom túllőtt a célon. Októberben, talán váratlanul, megjelentek azok, akiket nem lehetett lóvá tenni! Akik úgy gondolják, hogy a lóról, nemcsak a lóvá tevés juthat eszünkbe, hanem inkább egy gyönyörű szabadon száguldó paripa. Persze jöttek az ellenséges és fanyalgó hangok innen is onnan is. Hogy amerikából szervezik őket, hogy nem tudnak szervezni, szónokolni, miért nem csatlakoznak valamelyik „ellenzéki” párthoz?

Hát barátaim kétszer éltem meg rendszerváltást (’56, ’89), kutya (hogy maradjunk az állatoknál) sem gondolta, hogy az egyikből forradalom, a másikból liberális demokrácia bontakozik ki. Néhány nappal a változások előtt senki sem ismerte a vezetőket. Mindenki újabb békés váltást akar, és mivel ugyanabba a folyóba kétszer nem lehet belelépni, most is friss, nem korrumpálódott erőre van szükség! Ez az erő itt van velünk, ébredezik!

A kecske éve következik. A kecske éve színes és tele lesz újító ötletekkel, új stílussal a művészeti, politikai és kulturális életben. A kecske éve, a lehető legszebb reményű évek egyike. Számos olyan lehetőség adódik majd 2015-bena munkahelyen és a szerelemben egyaránt, amelyet csak észre kell venni és megragadni a kínálkozó lehetőségeket.

Nekem a kecske egy szimpatikus állat, akár keletről is jöhet. A demokráciát pedig nyugatról kell megtanulni!  

Csökkenti az alapítványi és magánfenntartású köznevelési intézmények költségvetési támogatását a jövő évi költségvetésről szóló törvény. A következő tanévtől az alapítványi iskolák az alapellátásnak csak a 75 százalékát kapják. Ez annak dacára történt így, hogy novemberben a minisztérium illetékesei megígérték, hogy nem lesz csökkentés. A pénzelvonás 1200 intézményre vonatkozik. Ezekben az iskolákban, zömmel, hátrányos helyzetű tanulókat nevelnek. Például csak a berettyóújfalui Igazgyöngy Alapítványi Iskolát, és a budapesti Humánus Alapítványi Általános Iskolát említem, melyekben nélkülöző, gyakran éhező gyerekeket tanítanak önfeláldozó pedagógusok. Integráltan nevelik a sajátos nevelési igényű tanulókat. Itt nem tandíjat szednek, hanem ingyen élelemhez juttatják a rászorulókat. Ugyanakkor az egyházi intézmények kiemelt támogatásban részesülnek. Tiltakozunk az alternatív iskolák ellehetetlenítése ellen! Nem lehet bekényszeríteni senkit felekezeti iskolákba, és nem lehet gyerekeinket kizárni a képzésből, oktatásból, hacsak nem az a kormány célja, hogy tudatlan, szolgalelkű állampolgárok országa legyünk. Őket könnyebb lesz hülyíteni?

Petőfinek, amikor megjelent a János vitéz, azt vetették a szemére, hogy földrajzi képtelenségeket írt, ezért a hamis ismeretek a nép butaságát fogják növelni, mert, hogy vakon hisznek az emberek a nyomtatott betűben. A helység kalapácsáról ezt írja egyik kortársa: „Ama könnyüség könnyelmüséggé kezd válni, s ahelyett hogy leereszkednék költő a néphez, melynek nyelvén szól, lealjasul a pórhoz, hogy sületlen viceivel azt megkacagtassa.”

Szóval nem volt könnyű kivívni az elismerést a kortársak, és a fanyalgók közt. Gondolok itt még Adyra, József Attilára is.

Egy hete tüntetésen voltam. Ez már szokásommá vált. Jól éreztem magam, sokan voltunk, és azt hallottam, amit magam is gondolok.

A színpadon egymást váltották a fiatalok. Azok, akik a rendszerváltáskor talán még óvodások voltak. Mivel, tanárként egész eddigi életemet köztük töltöttem, most is nagyon érdekelt a véleményük. És nem csalódtam! Nyíltan, őszintén elmondták! Számomra különösen üdítő volt, hogy nem csak arról beszéltek, hogy mi az, ami nem tetszik, hanem azt is mit akarnak. Sőt, aki odafigyelt azt is meghallotta, hogyan!

Hazajöttem, és bekapcsoltam a tévét. Véleménymondók fikáztak, és fanyalogtak. Hogy nem voltak felkészültek. Hogy csúnyán beszéltek!               

                „Foglalod ám a kurvanyádat,

                   De nem ám a mi hazánkat!”

Hogy, nem tetszik nekik az elmúlt huszonöt év!

Hát, tegyük a szívünkre a kezünket, így képzeltük ’89-ben? Az ölünkbe hullott szabadsággal jól sáfárkodtunk? Persze, értem én az veteránok szertenék megszépíteni a múltat, bármi is lett belőle. Hiszen akkor huszonöt évvel fiatalabbak voltunk! Minden lehetőségünket jól használtuk? Nekünk nincs abban sarunk, hogy mára éllovasokból, Európa szégyenpadjára kerültünk? Persze fanyalogni jó, elmondani, hogy mi milyen jól csináltuk, és ez a nyikhaj társaság ne pofázzon bele a nagyok dolgába.

Barátaim! Ha egy kis felelősségérzet van bennetek, ne gáncsoskodjatok, ne fanyalogjatok, hanem segtsetek, hogy amit hibáztunk, velük együtt kijavíthassuk, amíg nem késő, és nem mennek rá gyerekeink, unokáink is! Együtt küldjük el a picsába ezt a rendszert!

Magyarország Orbán Viktor vezette kormányai a XXI. században erős törekvést mutatnak abban az irányban, hogy az országot visszavezessék a XVIII. századba.

Ezt azért gondolom, mert az akkor haladónak számító Ratio Educationis szelleme lengi be közoktatásunk állapotát. A RE szerint az az uralkodó jogot formálhat az iskolarendszer szerkezetének, a tananyag tartalmának és az oktatásban érdekeltek (tanárok, diákok, tanügyi hivatalnokok, stb.) feladatainak meghatározására. A centralizáló célját jól mutatta, hogy mellékletként még az ország egészére kötelezőnek nyilvánított órarendet is közöl az összes iskolatípus számára. No, ez még hátra van! De ami késik, nem múlik. Ugyanakkor a RE javára kell írni, hogy az akkori viszonyok közt előremutató volt. Történeti jelentősége részben abban áll, hogy ekkor valósult meg először, hogy az állam szabályozta az oktatásügyet, amely azelőtt az egyházak belügyének számított.

Nos Orbánék (Hoffmann, Czunyi, Balog, stb) úgy döntöttek nem kell a népnek túl okosnak, tájékozottnak lennie, hiszen az veszélyt jelent hatalmukra. Erre szolgált a tankötelezettségi korhatár leszállítása, a „klikkesedés”, az iskolák elszegényítése, ahol már egy doboz krétáért is a Tankerületnek kell könyörögni. Központosítva folyik az új, rendszerhű káderek képzése, akik majd eldöntik alkalmas e a pedagógus arra, hogy a NER szellemében neveljen, és erkölcsösen él-e?

Hogy ennek a rendszernek csak olyan alattvalókra van szüksége, akik szolgálják uraikat mutat az is, hogy XVIII. századi módon központilag határozzák meg a tanítanivalót. Végső cél az egykönyvűség! Az egy tankönyv egyen tankönyvet jelent!

Orbán olyan munkaalapú társadalmat hirdet, melyben százezrek végeznek rabszolgamunkát. Ehhez, pedig nem kell információ, tudás. Orbánék szerint a nép egyszerű fia ne járjon gimnáziumba sem. Csak csöndben kérdezem, egy komolyabb szakmához már nem kell érettségi? Egy szakmunkás ne beszéljen nyelveket, ne olvasson szakirodalmat? Az érettségi, és az egyetem kiváltságosok, megbízhatók privilégiuma lesz, mint a földhöz, trafikhoz jutás. Lassan megfojtják az alternatív iskolákat is. Egyre több iskola kerül egyházi felügyelet alá (Mária Terézia forog a sírjában), hiszen ott alázatos állampolgárokat nevelnek. 

Az elmúlt hetekben meg akarták fosztani a zembereket a tájékozódástól, a kommunikáció modern lehetőségétől. Valami ébred Magyarországon is! Százezren tüntettek az internet adó ellen. Én bízom benne: Lesz még magyar köztársaság!

Budapesten születtem, 1940. május 21-én. Középiskolai tanárként végezetem az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen. Pályám során tanítottam általános és középiskolásokat. Nyugdíjazásom előtt tizenhét éven át vezettem a XIII. kerületi Kék Általános Iskolát, melyet, sajnos azóta leromboltak. Liberális elveket vallok, és ezt nem tagadtam meg sem nevelő-oktató, sem tudományos munkámban. Önkormányzati tevékenységemet is a szabad, elveit bátran vállaló emberek képviselete, és a szolidaritás jellemezte.

Feleségem közoktatási szaktanácsadóként dolgozik. Négy felnőtt gyermekem, és négy unokám van.

Liberális, vagy egyszerűen, szabadságot szerető emberként számomra legfontosabb, hogy hazánkban helyreálljon a jelenlegi rendszer által elátkozott liberális demokrácia. Ma hazánkban hatalmon van egy rezsim, amely ideológiáktól függetlenül a múlt legrosszabb rendszerét kényszeríti ránk, mely egyenes út a diktatúrához. Tagadja az európai értékeket, illiberális, tehát a szabadságot tagadó rendszert épít.  Erről ma egyetlen párt a Magyar Liberális Párt mondja el világosan véleményét, ezért vagyunk mi liberálisok az épülő autokrácia egyetlen valós ellenfelei.

Minden erőmmel és tehetségemmel támogatni kívánom az állampolgárok önálló felelősségvállaláson alapuló boldogulását. Elutasítom azokat a politikai sunyiságokat is, amelyek politikai haszonszerzés reményében paktumokat kötnek rasszista, az embereket származásuk alapján megbélyegző emberekkel, irányzatokkal.

Mondják, és tapasztaljuk is kerületünk a főváros többi részéhez viszonyítva szépen fejlődik. De legyünk igazságosak, ehhez a feltételek is adottak. Vannak megoldásra váró problémák, melyek megoldásában aktív szerepet kívánok vállalni. Ezért kerületi programunkban fontos helyet foglalnak el az alábbiak:

• Részönkormányzatok létrehozása, javaslattevő jogkörrel Újlipótváros, Vizafogó, Angyalföld)

• A parkolási gondok megoldása (ingyenesen a kórházak, rendelőintézetek mellett, mélygarázsokkal az Újlipótvárosban)

• Akadálymentesítés a közintézményekben

• Akadálymentesítés a kerületi metróállomásokon (felszín és az aluljáró között) –kapcsolat felvétele a Fővárosi Önkormányzattal

• A kerületben, örvendetesen sok gyerek születik, ezért elengedhetetlen az évek óta üresen álló Pannónia utca 77-79 alatti intézmény felújítása, és újbóli megnyitása.

• Az Önkormányzatnak támogatni kell a nem állami (KLIK) oktatási formák elterjedését a kerületben (egyházi, alapítványi, magániskolák), hiszen csak így biztosítható, hogy a mai „egyenoktatás” mellett legyen lehetősége a polgároknak a valódi, szabad iskola választásra.